Ha annyira érdekelne megkérdeznéd,
Feljegyeznéd, s később megnéznéd.
Ha annyira aggódnál értem keresnél, idejönnél,
Szíved megnyilna és máris megkönnyebbülnél.
Nem kell folyton a másikra mutogatni,
Megállás nélkül benne a hibát kutatni.
Ismerd fel magadban a tökéletlent,
S probáld leküzdeni a lehetetlent.
Apró lépésekkel kezdődik a nagy változás,
Szoruljon háttérbe az átlátszó ásítozás.
Tegyél azért, hogy az lehess aki vagy,
Lelkiismereted nyugodni úgysem hagy.
Töltsd be valódi szereped mit vállaltál,
S amiért oly sok időt eddig feláldoztál.
Végre szeretnélek szeretni úgy ahogyan azt kell,
Ám sóvárgó sóhajom érdektelen süket fülekre lel.
Éjszakánként szívem marja az a tudat,
Hogy reményem téget soha meg nem hat.
Nem lehetek szülőd, hogy utat mutassak,
Már az sem megy, hogy lelkedre hassak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése