Röviden

Óhajra sóhaj, kérésre rinya,
Maga sem tudja, mikor mi a baja.


Megteszel mindent azért, hogy elfogadjon,
Semmi nem elég arra, hogy ki ne tagadjon.


Személyén kívül mindenkit lenéz,
Ezért sok helyzetet sűrűn benéz.


Bölcsnek érzi magát, mert idősebb nálad,
Mégis elég gyatra az intelligencia hányad.

Darabokban

Gyermeket vállalni felelősség,
Itt nem számít a tehetősség.


Az értéket nem pénzben mérik,
Érzésekből egy család érik.


Erkölcsöt és etikát tanítani,
Egymásnak jó példát mutatni.


Önzésnek itt nincs helye,
Annak már lejárt az ideje.


Sokan ezeket mégsem tudják,
Gyermekeik életét feldúlják.


Nem törődnek a lelkivilágukkal,
Terhelik őket saját gondjaikkal.


A problémákat mindig veréssel kezelik,
Kihasználják őket amíg csak tehetik.


S mikor az ármánnyal szembe szállnak,
Hirtelen használhatatlanná vállnak.


Mindennap megkapják anyjuktól - költözz el,
Ám egy gyerek a sérelmeket sosem felejti el.


Az apa évekig galád módon csalja feleségét,
Teljesen feladja minden erkölcsös képességét.


Család ez, hol már nincs semmi szeretet?
Mindenki eljátsza a rászabott szerepet.

Alantas árnyék

Szúrom a szemed, noha semmit nem csinálok.

Ha bántani próbálsz, magamért kiállok.

Nem tudod ki vagyok, mégis egyből elítélsz,

Csalfa lény vagy te, ki az igazságtól félsz.

Időd mint a tenger, de sorsod nem rendezed, 

Örömöd, mikor mások életébe márthatod kezed.

Árnyék vagy te, ki csupán háttérben ügyeskedsz,

S Gyáva, az ember színe elé sosem merészkedsz.