Kényeztető nap az AVON-nál

Hogy a tanácsadónők érezhessék, fontos és megbecsült tagjai a cégnek

Január 28-án került megrendezésre Debrecenben az 53as körzetszámmal rendelkező AVON székhelyen a tanácsadónőik számára egy wellness nap. S hogy én hogyan keveredtem el egy ilyen bennfentes eseményre?!

Barátnőm, Ibi (aki kozmetikusnak tanul) a hét elején lelkesen mesélte levélben, hogy az egyik kedves ismerőse látva azt, hogy mennyire ügyes – meghívta őt sminkesnek a szombaton tartandó AVON kényeztető napra. Eleinte óckodva kérte ki véleményem arról, hogy elvállalja e a felkérést, mivel pár hónapja szerezte meg sminkes oklevelét és  hasonló eseményen nem vett még részt. Természetesen bíztattam őt, mivel tehetséges és ezzel a nappal csak nyerhetett. Gyakorlatot, tapasztalatot és egy pozitív élményt, arról nem is beszélve, hogy az ilyen szakmabeli rendezvényeken nagy ismeretségre lehet szert tenni.

S kapva az alkalmon, felajánlottam Ibinek, hogy elmegyek fotókat készíteni; többek között róla munka közben és elkészített remekműveiről. Hiszen nincs jobb csalogató a leendő vendégei számára, mint referencia fotók az alkotásairól. Egy kép többet mond ezer szónál.

Reggel fél kilencre értünk a szalonhoz, ahol megismertem Ibi invitálóját, Adriennt és a nap szervezését kezdeményező Zsírosné Marikát. Marika egyébként a körzet vezető koordinátora.

Amikor beléptünk a helyiségbe, először elővett az ámulat, leesett az álam és kislányos csillogó szemekkel fürkésztem körbe. Egy igazi csajbarlang! Mindenhol sminkek; szemhéj festékek, szemhéj púderek, tusok, szempillaspirálok, alapozók, körömlakkok, korrektorok, rúzsok, szájfények, táskák, krémek, parfümök és még sorolhatnám. Tehát minden, amire egy igazi nőnek szüksége lehet.

Marika nagyon kedves volt és készséges, körbevezetett minket, megmutatott mindent, hogy mit hol találunk. S amikor meghallottuk a szavakat a szájából, hogy bármit használhatunk, amire szükségünk lehet – nagyra nyílt szemekkel, gyermeki sóvárgással kezdtünk el ácsorogni a szekrények előtt és nézni a millió szebbnél szebb, jobbnál jobb sminket – alig tudtunk választani abból a sok csodából.

Egy kisebb tárgyalóhoz hasonló szobában kapunk helyet, két manikűrös és egy másik sminkes lány mellett. Kezdésre, azaz kilenc órára teljesen előkészültünk, minden szükséges eszközt kipakoltunk a könnyed munkavégzés érdekében. Itt még segítettem Ibinek, utána megkezdődött a komoly munka… Egyébként a kényeztetésre érkező tanácsadónők választhattak a smink, a manikűr vagy parafinos kézápolás között.

Tovább >>

Nem minden arany, ami fénylik

Ne dőlj be minden kecsegtető ajánlatnak, csak ésszel...

Az utóbbi egy-két hónapban több olyan munkaajánlatot is kaptam, amikor a másik fél keresett meg. Sajnos, ha már valahol tudják az adatainkat és nem kezelik bizalmasan, olyanok kezébe kerülhet - akik nem éppen jó szándékú emberek.

Egy olyan esetet szeretnék kiemelni, ami annyira gyanús volt, hogy végül a gondolatát is elvettem annak, hogy személyes találkozóra kerüljön a sor.

Tavaly évvégén, az egyik közösségi portálon kaptam levelet egy "hölgytől". 

Megnéztem az adatlapját és az illető a levél küldése előtt regisztrálta magát - ami már alapjáraton elgondolkodtató.

A levél tartalma röviden pedig a következő:

,, Nagyon szimpatikus vagy, Wellness területén van vállalkozásom, jól szituált/megbízható/vezető ambícióval rendelkező/lelkiismeretes embereket keresünk meg, ha pénz kell és dolgoznál nálunk hívj fel."

Értem én az első benyomáson alapuló szimpátiát, de hogy lehetek én szimpatikus egy cégvezetőnek - régi kék hajas és agyon piercingezett fejű fotók alapján? Ugyanis az előző bejegyzésemben is említettem, amikor olyan frizurám és külsőm volt, felnőttektől kaptam meg, hogy soha nem fogok kelleni senkinek munkaerőként ilyen megjelenéssel.

Nem baj, felfogom nyitottságnak. Nem mindenki zárkózik el az extremitás elől.

Aztán, ha már a vállalkozását említi, miért nem írja a le a cége nevét? Vagy esetleg hivatkozásokat miért nem illesztett be, ahol olvashatok bővebben is a cégéről?

Utána meg elkezdi sorolni, hogy milyen embereket keres meg - honnan tudja, hogy jól szituált vagyok e? Illetve megbízható és vezető típus? Amikor még egy szót sem váltott velem.

Ám ezekre első olvasásra nem forogtam rá, hanem megörülve a lehetőségnek, egyből reagáltam. Mégpedig, hogy érdekelne a munka, elküldeném az önéletrajzom, hogy lássa, milyen tudással és tapasztalattal rendelkezem - milyen készségeim vannak. S érdeklődtem a munka mi-voltjáról, hogy milyen feladatokat kellene ellátnom.

Erre a "hölgy" felháborodva reagált, hogy aki munkát keres az minden lehetőséget megfog. Szinte támadó jelleggel nekem esett, hogy én ne kérdezgessek, hanem találkozzunk már másnap.

No, nekem itt vált nagyon gyanússá a dolog - nem érdekli az önéletrajzom? Nem válaszol a kérdéseimre? 

Illetve az adatlapján lakhelynek Budapest volt bejelölve - nekem ne mondja senki azt, hogy egy cégvezető átutazza a fél országot azért, hogy találkozzon egy személlyel, akiről semmit nem tud, csak a fotók alapján szimpatikusnak találta...

Arról nem is beszélve, hogy a 2. támadóbb jelegű levele dugig volt helyesírási hibával. Könyörgöm, engem ne nézzen madárnak senki.

Ha munkát ajánlanak neked, de semmit nem akarnak mondani róla, titokzatoskodnak és erőltetik a személyes találkozót - inkább felejtsd el, annyi rosszat hallani a mai világban, senkinek nem hiányzik a baj - légy óvatos.

Az első benyomás

Kaptam egy emailt, amely egy nyereményjátékra invitált. Írni kellett az első benyomásról gondolatokat, véleményt, saját kis sztorikat.
Szinte azonnal megszállt az ihlet és kreáltam egy rövidke szöveget, csak sajnos olyan ,,rövid" lett, hogy az 500 karakteres határt átléptem 1500-al. Így nem tudom részt vehetek e, mindenesetre itt megosztom az írást. :)

Ne ítélj elsőre

Láss a fal mögé

Az első benyomás valóban sokat számít, ez azonban kétoldali dolog. Nem elég az, hogy ápolt, üde, egészséges a megjelenésünk, nagyon számít az is, hogy a másik fél mennyire empatikus. Sokan egyből elítélünk, sztereotípiákat alkotunk. Én az iskolákban rendszeresen áldozata voltam sztereotip gondolkodásmóddal rendelkező diákoknak és tanároknak egyaránt.

Fiatalabb koromban engem is magával ragadott a lázadási vágy, a metal és rock zene. Derékig érő fekete hajam volt, amelyhez fekete ruhákat viseltem – amolyan gótikus stílusban. Alapvető volt számomra a külsőm ápolása. A hajam is azért tudott ilyen hosszúra nőni, mert rendszeresen kezeltem, nem csak kívül, hanem belül is odafigyeltem az egészségem megtartására. Vitaminokat szedtem, napi 3 liter vizet ittam, emellé rendszeresen ettem. A hajamat samponozás után mindig balzsamozta, először kimosós,- utána pedig ,,Ne mosd ki” balzsammal. Ezen kívül hetente pakolást tettem rá. Nélkülözhetetlen volt az arcápolás és egy jó smink. Tehát nagyon odafigyeltem, de hiába volt rendezett külsőm, amiatt, hogy fekete ruhát hordtam, az idegen emberek elsőre tartózkodtak tőlem és többnyire elítéltek. Azonban amikor valamilyen oknál fogva közelebb kerültek hozzám, ájuldoztak, hogy milyen kellemeset csalódtak bennem – hiszen egy értékes, vidám, kedves ember vagyok, aki szerethető nagyon!

Középiskola után, amikor elkezdtem az egyetemet, úgy éreztem ideje továbblépni és nem leragadni ennél a dühöngő, ,,fekete” korszaknál. Éles volt a váltás – platina szőke lettem és a hajamba kék tincseket rakattam. Természetesen továbbra is kinéztek, mert nem voltam egy átlagos külsejű lány a többi diákhoz hasonlóan. Az egyik tanárom ezt a fejemhez is vágta egyszer, szó szerint a következők hangoztak el a szájából:

,, Nézzetek rá, szőke/kék haj, piercingek – ki akarná őt így alkalmazni? Ki akarná őt fel venni dolgozni? Őszinte leszek, nekem is negatív volt a véleményem róla, azonban amikor láttam, hogy kitűnő tanuló és szorgalmas diák, rájöttem, hogy nem egy suhanc az utcáról.”

Mindig közvetlen, barátságos és szorgalmas diáklány voltam, az összes bizonyítványom kitűnő lett. Ám lehet az ember belül bármilyen, lehet ápolt és tiszta – ha egyéniséged van és stílusod – sajnos benne van a pakliban, hogy negatívan leszel leírva mások által.

Vers

Örökké Hadban

Minden nap ugyan az a történet,

Így csöppet sem könnyű az élet.

Naív vagyok, mert mindig elhiszem,

A sok szépet, amit mondasz nekem.

Küzdök, erős vagyok bírom még, 

De bármikor rámszakadhat az ég.

Ott marsz, ahol a legjobban fáj,

Mégsem nyílik hangra ez a száj.

Mert ha fel is nyitom szemed,

Nem foghatom mindig a kezed.

Te pedig nem teszel a jobbért soha,

Ezért lesz az életed mindig mostoha.

A törpe óriás

Azaz a tálba nevelt fa – bonsai

Évek óta vágyom egy bonsai fára, ám eddig a vágy sosem szült cselekvést. Talán abból adódóan, hogy a szobanövény-kedvelőktől csak azt hallottam, hogy végtelenül kényes és rengeteg törődést igényelő fajta. S így is, ha a szobámban lévő növényeket édesanyám nem locsolta, akkor biztos út vezette őket a halálba. Valamiért mindig megfeledkeztem róluk és lekötött a halaim, hörcsögeim, teknőseim és rákocskáim gondozása. Még a kaktuszok is kipusztultak nálam…

De a bonsai olyan különleges; a neve, az alakja, levelei, a törzse – hogy úgy gondoltam, ha elkezdek komolyan növényt tartani, megemberelem magam és akkor az első egy ilyen egzotikus mini fa lesz. Hiszen mekkora felüdülés úgy hazamenni ebben a paneldzsungelben ahol az utcákról tűnnek el a növények, hogy otthon a saját külön-bejáratú fácskám vár. S mielőtt beszereznék egyet, utánajártam –  mi az amit fontos tudni ahhoz, hogy szép egészséges fám legyen - és úgy általában amit a bonsairól tudni érdemes.

A bonsai jelentése: edényben nevelt fa. Kínából származik, és ezek a fák alapjáraton nem szobanövények. Számos fajtája létezik - a  trópusi-szubtrópusi fajokból alakították ki azokat, amelyeket a lakásunkban kis edényben  tudunk nevelni.

A tartásuk is fajtól függ, mert egyesek olyan különleges bánásmódot igényelnek, amelyek egy átlagos otthonban nem kivitelezhetőek – magas hőmérséklet és páratartalom.

Általánosságban elmondható, hogy természetes élőhelyükhöz hasonló viszonyokat kell biztosítanunk a fácskánk számára.

Ügyelnünk kell arra, hogy folyamatosan öntözve legyen – nyáron akár naponta. A fácska földjének az agyag, a homok és a tőzeg a fő összetevői – ez azért fontos, mert rendszeres átültetést igényelnek. ( Kezdetben évente, majd két évente. ) Metszenünk is kell, amihez speciális eszközöket kell beszereznünk.

Ezek a legfontosabb általános információk, de ezek is csak töredékei annak, amit az egyes fajok gondozásáról tudni kell.  Aki bonsai vásárlásra adja fel a fejét, mindenképpen tágítsa tudáshorizontját az eladó segítségével. Én is azt fogom tenni, amint kiválasztottam a számomra tökéletes bonsait. J

Vasvillás hazafutás

,,Azért amiért nem érted, nem kell elítélni…”

Régebben szerettem kifejezni magam oly módon, hogy a gondolataimat, eszmei hozzáállásomat a külsőmön viseltem. Értem ez alatt a különböző feliratos pólókat, a többlettartalommal bíró kiegészítőket. Nem szerettem beleolvadni a tömegbe, valahogy mindig jó érzéssel töltött el a tudat, hogy nem voltam egy tucat ember, és ha kis apróságokban is – de legalább elértem a velem szemben jövő emberektől. Nem akartam beállni a sorba.

Egy időben megszállottja voltam a környezetvédelemnek és mindennek, ami hozzájárulhatott az egészségesebb és tisztább jövőképhez. S azt akartam, hogy az emberek ne csak a tetteimben lássák a hozzáállásom, hanem ha rám néznek, legyen rajtam valami olyan jegy, ami arra utal, hogy szeretem a Földünket, és ha kell, küzdök is érte. Én ezt egy jelentéssel bíró cipőfűzővel illusztráltam.

Bizonyára sokan ismerik a különböző színű cipőfűzők jelentését. Manapság nem tudom, van e különösebb újítás, vagy még az egykoron kijelentett mondanivaló él e – egy biztos, én szerettem új jelentést kitalálni/alkotni.

Így én a zöld színű cipőfűzőre ráaggattam, hogy aki azt viseli – az környezetvédő.

A közismert színek és a jelentéseik:

-          sárga; anarchista punk

-          piros; kommunista punk

-          kék; rendőrgyűlölő

-          fehér; szélsőjobbos

Tehát ha valaki ezeket a cipőfűzőket hordta, tudni lehetett róla, hogy akkor ő milyen identitású, melyik szubkultúrabeli réteg tagja. Persze sokféle színhez kötődő jelentés élt még, ezek az ismertebbek.

Nekem a fél családom Erdélyben él, és míg fiatalabb voltam – nyaranta mindig náluk töltöttem a szünidőket. Körülbelül 15 éves lehettem, mikor nyáron, szintén Erdélyben nagyszüleimnél voltam. Akkoriban még nagyon nem érdekelt az, ha külsőm miatt megszóltak, vagy kinéztek – így ott is bátran mentem az utcára bakancsban, amibe zöld cipőfűzőt fűztem.

Egy nap, az egyik erdélyi kis barátnőmet megkértem, hogy sétáljunk, menjünk el fagyizni. Így is tettünk, elsétáltunk a kastély parkba – beszélgettünk, nézelődtünk. Aztán amikor elmentünk fagyizóba, én megvártam a barátnőm kinn az üzlet előtt. Míg vácsorogtam, arra lettem figyelmes, hogy gyűlnek az emberek körülöttem. Kinéztem a jobb oldalamra, s láttam, hogy már 10 ember áll ott és mutogatnak, összesúgnak. Ez a 10 ember apránként 25 lett és már fenyegetően kiabáltak rám, hogy mit akarok én ott, menjek onnan. Igazából nem értettem, és nem is tudtam mire vélni, mi ez az egész. Kijött az üzletből a barátnőm, egyből említettem neki, hogy valami nagyon nem okés. Ekkor a tömegben előkerült egy vasvilla is és azt ordibálták felénk, hogy,,te rasszista”. Akkor már összeállt a kép, azt hitték, amiért bakancs volt rajtam – színes fűzővel, hogy én valami szélsőjobbos vagyok. Megijedtünk, mivel elindultak felénk – s mi féltve életünket hazáig futottunk. Leráztuk őket. Végül nem történt semmi.

Azért kíváncsi lettem volna arra, hogy vajon nem e egy közös szalmaszedésre akartak e invitálni – amihez ugye szükséges a vasvilla?!

Mindenesetre én tanultam az esetből, Erdélyben nem érdemes feltűnősködni – ott még jobban nem értik meg azt, ha te másabb vagy mint az átlag, sőt, félre is értelmezik és rád aggatnak mindenféle jelzőt. Azóta, mikor náluk vagyok – teljesen átszellemülök.

Nem jött el a világ vége

Túléltük az éjfélt, most már gőz erővel indulhatunk az új évnek!

Az elmúlt pár évben meghatározó témája volt életünknek a 2012-es év eljövetele. Sokfajta hiedelem keringett azzal kapcsolatba, hogy szilveszter éjjel nem csak új évbe lépünk át, hanem egyenesen egy világ végét élünk meg. A sok bölcs ember akik ezeket a pletykákat elindították, arra alapozták elméleteiket, hogy a maják 2012-ig írták a naptárjukat. 

Én egész évben azt hajtottam, hogy gondoljon már bele mindenki - vajon nem azért írták eddig, mert idő közben kihaltak?! Ezek szerint igazam volt. Nem volt éjféli harangszóra semmiféle armageddon. 

Bár nem iszok előre a medve bőrére, lehet azért nem következett be a katasztrófa - mert Magyarország 50 évvel le van maradva a fejlett nyugati országokhoz képest. Ki tudja, lehet 2062-ben nagyon meg fogunk lepődni.

No de mindenféle összeesküvési elméletet félretéve, Kívánok Minden Kedves Olvasómnak Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet! :)