Munkám során a legérdekesebb téma

Évek óta újságírónak készülök. Már a középiskolában rágyúrtam álmaim valóra váltására, mégpedig úgy, hogy a suliújság főszerkesztője voltam. Nyáron pedig elkezdtem gyakorlatozni a Hajdú-bihari Naplónál. Rendszeresen feladatokkal láttak el, így volt lehetőségem a fejlődésre. Sajtótájékoztatókra jártam, interjúkat/riportokat készítettem ( polgármesterekkel, ,,sztárokkal" és a lakosokkal ). Számomra a legérdekesebb az volt, amikor ki kellett mennem Biharkeresztesre megkérdezni a polgármester urat és egy helyi idős bácsit - exhumált katonák holtestének ,,eltűnésével" kapcsolatban. Idén egy júniusi Naplóban jelent meg a következő cikkem:

Biharkeresztes. Megegyezés született a katonai sírok gondozásáról 1997-ben Magyarország és Oroszország között, melynek értelmében a településen nyugvó szovjet katonákat is méltó helyre akarták szállítani az emlékművel együtt. Ebből kifolyólag, 2000-ben készült egy városrendezési terv, amelyhez 2006 novemberében adta hozzájárulását az Oroszországi Föderáció Nagykövetsége. A konkrét látványterv, mely egy gyönyörűen elrendezett parkot ábrázol, azonnal elnyerte a nagykövet tetszését. Évekig nem indokolta semmi az emlékmű elbontását, végül a főkonzullal arra jutottak, itt az ideje a katonák és az emlékmű elszállításának, melynek új helyét a település temetőjében jelölték ki.


Vajon hol lehetnek?
Hétfőn megkezdték az emlékmű elbontását és a három sírhely feltárását. Azonban az exhumáláskor sem szovjet katonák maradványaival, sem pedig arra utaló jelekkel nem találkoztak, hogy ott bárki nyugodott volna.
A feltárást irányítók a sír körül is körbeástak négy méter mélyen, ám ekkor sem bukkantak nyomokra.
Kedden újra feltárták a sírhelyeket az orosz nagykövetség képviselőjével, de ekkor sem találtak semmit. Arról, hogy valóban temettek alá szovjet katonákat, nincs konkrét írásos forrás, csak utalásokat lehet találni. Két évig foglalkoztak a témával, levéltárban kutattak, sajnos csak utalásokkal találkoztak mindenhol – tudhattuk meg Biharkeresztes polgármesterétől, Barabás Ferenctől. A köztudatban az élt, hogy hatvan katonát temettek el ott. Abban biztosak, hogy estek el Biharkeresztes területén szovjetek – de már nem tudják, pontosan hol lehetnek a testek.


Hordták a holttesteket
Tályog Gyula biharkeresztesi lakos megélte a II. világháborút. Mint elmesélte, tízéves volt, mikor 1945-ben az emlékmű megépült. A tömegsírba – amelyre felállították az emlékművet – a település lakói hordták a katonák holttesteit, többek között az akkor még gyermek Gyula bácsi is. – Tizenöt-húsz éve már egyszer volt feltárás a helyen, nem tudom, akkor vittek-e el maradványokat – tette hozzá. Nem érti, most miért nem találták meg a területen egyetlen katona testét sem.