Vers

Ne hidd el

A kép forrása: deviantart.net

A naivság az butaság, emberi ostobaság.

Előbb jön az udvariasság, majd a hazugság.

Megtaposnak, jól kihasználnak,

Meggyötörnek, majd tovább állnak.

Ne tárd ki szíved minden jött-mentnek,

Mert a hitványságra idegeid rámehetnek.

Azt hiszed barát, mindened odaadnád,

Majd jön a bántás, sok hamis vád.

Ne hidd el idegennek a rengeteg szépet,

Érdek vezeti sajnos; rég a balga népet.

Elvárja, hogy segíts, issza kedvességed,

Rövid időn belül mégis ő lesz ellenséged.

Mert nem fog többé téged barátnak nevezni,

Elhajít, és tovaáll új vizekre evezni.

Azt bántja; ki mellette van és szereti,

Rútul kibeszéli őt, amikor csak teheti.

Ezért inkább légy óvatos, féltsd magad,

Mert így talán szíved örökre ép marad.

Akkora kérdőjel, hogy a ház falát kiüti

Elővettem a legelső bejegyzésem , amiben egy igazán érdekes, de mégis valahol hétköznapi témát boncolgattam. Mivel sajnos már mindennapi az a bizonyos eset, ha egy családban hűtlenség csapja fel fejét.

Nos, ebben a témában új fejlemények alakultak, és durvább történések bontottak szárnyat.

Beleástam magam az események dús habjaiba, de valahogy nem tudtam megérteni a dolgok miértjét.
Így aki ezt a bejegyzést olvassa, szívesen fogadnám építő véleményét, hogy ő ezt a szituációt hogyan látja és mit cselekedne hasonló helyzetben.

Tehát adott az 5 tagú család, benne a hűtlen apával.

A mindennapok ugyan úgy zajlanak mint eddig - csak hogy, az egyik gyerek úgy dönt, megtart egy véletlen besikeredett babát. Ezzel nem is lett volna probléma, mivel a gyermekáldás és a családalapítás szép dolog. Az anya és az apa, eleinte ódzkodott, mivel sem a gyermeküknek sem a párjának nem volt megspórolt pénze, s ők maguk nem tudtak volna még egy éhes szájat etetni. Kikötötték, hogy ha megtudnak állni saját lábon, akkor semmi probléma, de az ő házukba még ne legyen baba.
Ám esett az úgy, hogy az apa első kijelentéseivel ellentétben elkezdett erősködni, hogy maradjon ott a gyereke - a párjával és a babával. Vagyis plusz két ember fixen.
Ami nem kívánt események lavina szerű gördülését váltotta ki.

Egy 3 szobás lakásban éltek 5-en. A szülők egy szobában, a kis szobában a nagyobbik gyerek és a két fiú együtt a 3. nagyszobában.
Vagyis akkor a 3. nagyszoba kell a babának és a szüleinek, a másik fiúnak pedig költöznie kell a szobából - s hova máshova? A kis szobába. S a nagyobbik gyereknek hiába nincs fizuja, az apa elvárja, hogy ő költözzön el onnan. Igen, költözzön, de hogy? Menjen élősködni valakin?
Ez vitákat szült és régi eltusolt feszültségeket hozott felszínre. Az apa hűtlensége, az hogy nem foglalkozott soha gyermekeivel, sem feleségével, s minden egyéb probléma előjött.
Az apa mégis önző módon, magát jó fényben tartva, csak annyit hajtott, hogy ez a nagyobbik gyerek milyen tiszteletlen, neki otthon semmibe nincs beleszólása, mert mindenkit csak irányítani akar.
Mondja ezt ő, aki az utcára is kipakolná a lányát, csak hogy az egyik gyerekének kedvezhessen.
Annak a gyerekének, aki a saját anyjára kezet emelet nem egyszer, aki minden mocskos jelzővel illette az egyetlen édesanyját és  mégis... mégis az ő érdekei vannak előtérbe helyezve. Annak a gyereknek, akit nem nevelt meg, hanem hagyta hogy úgy beszéljen és viselkedjen az anyjával, mint egy idegennel.
S most a nagyobbik gyerekre az van hánytorgatva, hogy ő tiszteletlen, amiért meg merte kérdezni az apját, hogy hogy képes ennyire nem törődni a többi a gyereke lelkével? Hogy hogy képes bántani a feleségét?
De az apa minden lényegi kérdésen átlépve, hajtva a maga igazát, hogy ő megsértett, a tisztelni-való a MINTA!  - a nagyobbik gyermekét állítja be rossz fényben.

Egy kis részlet a legérdekesebb párbeszédből:
-A: Csak akkor fordulsz hozzám ha pénz kell, amúgy leszarsz.
-Gy:Mert őszintén mikor lehet hozzád fordulni???
    Csak a horgászás meg a fészbúk érdekel!!! Akkor meg????
    Soha meg nem kérdezed, hogy mi van velem, hogy vagyok, hogy mi van a melóval???!! Csak azt hogy mikor költözök már el! Csak annyit lehet látni belőled ha otthon vagy hogy a gép előtt ülsz...  nem is ismersz engem, rólam ne írj semmit.

-A: Te is hogy beszélsz apáddal, azzal a hülye fa**fejjel.

-Gy: Mert te bármit megtehetsz a családoddal? Valamit valamiért, ha nem tisztelsz minket én minek tiszteljelek?
-A: Akkor ne tisztelj, tiszteletlen vagy.

-Gy: Mert őszintén milyen apai szerepet töltesz be??? Azt tisztelem aki megérdemli.

-A: Ahhoz semmi közöd nincs.

      Ja akkor nincs lányom? Akkor ha megtagadtál én is megtagadlak
-Gy: Na látod? Csak arról tudsz beszélni, hogy mikor költözök el....
    S szerinted legyen jó kedvem? Mikor nem lesz otthonom, hova mennem?? Ki vagyok túrva és legyek boldog???    Röhej amiket írsz!
    Tudod én csak arról beszélek, hogy néha elgondolkodhatnál azon, hogy hogy bánsz velünk... te meg már a kitagadásról beszélsz.  Gratulálok.. ezt mondom neked.. apai szerep és emberség.

Ennyi elég is a szaftos beszélgetésből.
Tehát a nagyobbik gyerek egy igazi apára, törődésre, szeretetre vágyna - egy igazi családra.
S akkor csak annyit érdemel, hogy kitagadják?

Ez nekem magas.. ha valaki ezt érti, akkor írja meg nekem a véleményét.

Vers

       Fotó: Pazonyi Dóri

Fohász a sorshoz

Ó mindenek atyja, hallgasd meg szavaim,

E kérések alapján példásra alakítsd napjaim.

Nem kérek én sokat, csupán jó ember lehessek,

A tisztességes normáknak eleget tehessek.

Ne legyek oly’ szülő, ki rossz példát mutat,

Gyermekeinek nem alapozza meg az utat;

A boldog jövőbe, hogy gondjaik ne legyenek,

S mindent mire vágynak megtegyenek.

Ne legyek oly’ szülő, ki gyermekét lenézi,

Ki a konfliktusokat galád mód élvezve tetézi,

Ne legyek olyan, ki a párját megalázza,

S nyíltan bár mikor aljasan átrázza.

Azt akarom, hogy mindenki lássa,

Én vagyok az, ki a csatabárdot elássa.

Mert engem nem hitványságra neveltek,

Mindig mindenben a jó ösvényre tereltek.

Azt akarom, hogy érezzék, bennem bízhatnak,

Barátok, rokonok rám örökké számíthatnak.

Mert sok dologra tanított az élet már meg,

Például családod nem a vér határozza meg.

Agyidegzsába magasiskolája

Amikor kiverik a biztosítékot

Jókedvű lassú léptekben közelítettem meg járgányom,  amikor hirtelen mögém toppant egy alak valami papírt  szorongatva. Először fel sem fogtam mit akar tőlem,  mikor éppen a lakatot szedem le a biciklimről, majd  rákezdett a csöppet sem kedves és enyhén fenyegetőző  mondandójára.

A következő párbeszéd hangzott el:
- Maga jó lenne ha elmenne innen, mert semmi joga  nincs ide leparkolni!
- Csókolom! Nyugodjon meg éppen menni készültem,  amúgy meg a közelben sehol sincs kerékpár tárolására alkalmatos hely.
- Engem az nem érdekel! Nem tudok magától beállni a  parkolóba! Nyissa már ki a szemét, ez egy rokkant  embereknek fenntartott hely.
- Igen kérem, látom, de nem hinném, hogy bárkit is  zavarna itt a kerékpárom úgy, hogy kb havonta egyszer  félórára idelakatolom.
- Maga ne parkoljon ide! Megyek a rendőrségre és  feljelentem, majd ők fogják akkor jól megbüntetni és  többet nem fog ide jönni!
- Könyörgöm! Mi a problémája? A kocsija a parkolóban  áll! Amúgy meg ön mögött áll egy kocsi  mozgáskorlátozott parkolási igazolvány nélkül -  inkább menjen és annak pattogjon, ne nekem!
- Én nem pattogok!
- Akkor ki kiabál velem fenn hangon rendőrséggel  fenyegetőzve?
- Akkor menjen maga rendőrségre és kérjen  biciklitárolót, engem nem érdekel.
- Csókolom, hát engem sem maga...

Az X jelöli a helyet ahonnan kijöttem, kis piros nudli a keróm, a kék

tégla az idős ember kocsija, a szürke pedig az áramelosztó szekrény. Csak, hogy értsétek.

A bicóm egyébként egy áramelosztó szekrénytől 5 cm-re  lévő elsőbbségadás kötelező táblához lakatoltam,  mivel a közelben tényleg sehol nincs egy kerékpár  lezárása alkalmatos tárgy sem. Igen, lehet nem  szabályos - de nem fogom hagyni, hogy ellopják az  egyetlen közlekedési lehetőségem. :)
Köszönöm Debrecen, hogy ennyi lehetőséget nyújtasz  kerékpárosaidnak, mind bicikli út mind lezárhatósági  lehetőség terén!
Az úriember egyébként onnan akart engem eltessékelni,  ahova kocsival nem is fért volna, csak akkor, ha  lelóg az úttestre a járművével.
Nem értettem egyáltalán, mire volt neki jó az, hogy  felnyomta az agyvizem és magát infarktus közeli  állapotba terelgette, mivel volt vagy 70 éves.

Köszönöm Istenem, hogy velem megtanították az iskolapadban a toleranciát, az empátiát és tisztességes jól  nevelt embert faragtak belőlem.

A gerinctelen

Mint emberi alfaj.

Az embereket többféle módon csoportosíthatjuk; koruk, nemük, vallásuk, hajszínük szerint, és még számtalan a végtelenségig sorolható tényező alapján.

Azonban egy régóta ismert kategória, az utóbbi időben veszélyes módon elszaporodott; ők nem mások, mint a gerinctelenek!

Gerinctelenek mindig is léteztek. A történelem folyamán számos esetben hallhattunk róluk, sőt, tanították tetteiket az iskolapadban.

Például ki ne hallott volna, az ajándéknak szánt trójai faló és a benne rejlő vérszomjas katonák esetéről? Vagy a tekintélyes személyekkel mérgező italt megitató barátokról? Vagy az egymással és a néppel könyörtelenül elbánó politikusokról?

Tehát ha belegondolunk, minden generációban fellelhető a gerinctelenség nyoma.

Azonban a 20. században vírusszerűen kezdett gyarapodni a csoportba tartozók létszáma.

Még nem tudni, hogy mily módon terjed; de kutatásaim alapján az érintés tűnik a legmegalapozottabbnak. Mivel az egy közösségbe tartozóknál, illetve a bizonyos társadalmi rétegekbe szülötteknél nagyobb számban figyelhetőek meg.

Nem kell megijedni!

Volt szerencsém néhány példányt közelebbről szemügyre venni, s tapasztalataimat megosztva - mások könnyebben tudnak majd a kór ellen védekezni, illetve magukat megkímélni a fertőzöttek okozta kellemetlenségektől.

A rájuk legjellemzőbb:

- Mindig mosolyognak rád.

- Bólogatós kutyus módjára mindent elfogadnak tőled.

- Szupernek, szinte már isteninek vagy beállítva általuk.

- Mindenben támogatnak.

- Feltűnően sokat kérdeznek, főleg magánjellegű témában.

- Rájuk mindig számíthatsz; kigondolsz valamit és ott teremnek.

Ezek mind szépnek és jónak hangzanak. Elsőre.

Mivel ezt a nagy pozitív bombát egyszerre kapod tőlük, apránként elszórva - rövid időn belül.

Aztán hirtelen minden megváltozik.

A fent felsoroltak élesen az ellentétükre válnak; fapofát és flegmázást kapsz, bármit mondasz az csak rossz lehet, utálnak, farcolnak rád, nem vagy jó semmire.

Ekkor jön a nagy csalódás, leesik a tantusz és összeáll benned minden. Igen. Át lettél verve.

Ám semmi sem ok nélkül történik, mindent ésszel csinálnak valami hátsó szándékkal. Ez táplálja őket. A cselekedet sor talán beleégett a szürkeállományukba.

Mindegyik egyedet más haszon hajt. Így jobb elővigyázatosnak lenni. Sosem lehet tudni, mire készülnek.

Amit tehetsz; kerüld az olyan embereket, akik hirtelen akarnak a legjobb barátaid lenni és a fenti pontok mindegyikét produkálják.

Amiről még könnyen felismerhetőek;

A gerinctelenek csoportokban mozogva közlekednek, illetve dekkolnak, általában a legkisebb csoport 3 főt számlál. A fertőzés előrehaladottságától függ, hogy milyen hamar tudd beilleszkedni a csoportjába. Magányosan sosem kóborolnak.

Miután az áldozatává válsz az egyiknek, legtöbbször az egész klán rád száll.

Tehát a túlzott nyájas burok többségében egy gerinctelent takar.

Óvakodj.

Kínzó ébredés

Azaz a reggeli torokfájás

Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy reggel kellemetlen torokfájásra eszmélt.

Velem nagyon ritkán esik meg, viszont miután a napokban ismételten erre az érzésre keltem, úgy döntöttem,utána nézek, mitől lehet ez - mitől alakul ki. Mivel ilyenkor az első gondoltam az, hogy egy fantasztikus torokgyulladást tettem magamévá - és már számolgatom, melyik gyógyszerre mennyit kell majd költenem.

S aztán mégis fél óra múlva, mintha mi sem történt volna. Volt torokfájás - nincs torokfájás. Egyszer csak elmúlik magától.

Ami okozhatja:

- Száraz levegő.

- Garatfertőzés.

- Étel, Ital.

- Reflux betegség.

Ha a levegő páratartalma a lakásban/szobánkban nem megfelelő, azt a szervezetünk napközben jelzi - például köhögéssel, sűrűn nehéz levegővétellel. A száraz levegő ellen léteznek párásító készülék, nedves/párás levegő ellen pedig a páramentesítő kütyü.

Amikor a fájdalom elmúlik, viszont látható a torkunkon a pirosság - valószínűsíthető, hogy enyhe garatfertőzésünk van. Ilyenkor az immunrendszerűnket kell erősíteni, az orvosnál 100x hallott rituális módszereket; C-vitamin, sok folyadék/tea, zöldség/gyümölcs.

Azt pedig csakis magunknak tudjuk kitapasztalni, hogy melyek azok az ételek és italok, amelyekre nem érzékeny a torkunk.

Gondolok itt a durvább textúrájú ételekre, illetve a brutál bubis üdítőkre.

S a torokfájás lehet előjele egy komolyabb betegségnek; a refluxnak. Ami nem más, mint a gyomorsav visszafolyása a nyelőcsőbe - s végül kimarhatja a torkot.

Én mindenesetre azt ajánlom, hogy amíg nem sűrűsödik a jelenség és tudjuk mitől van - igyekezzünk kezelni/korrigálni/kiiktatni a zavaró tényezőket az egészségünk érdekében - ha pedig félelmeink vannak, forduljunk orvoshoz.

De ne essünk abba a hibába, amibe én sokszor beleesek - sosem kell a legrosszabbra gondolni, és nem kell egyből orvoshoz szaladni, hogy reflux betegek vagyunk! :)

Értük bármit

Közellenség lettem, homlokomon kereszt,

Sorry, engem a becsület soha el nem ereszt.

Majd ha szeretteid bántják, megtudod,

Értük ha kell, a világot feldúlod.