Vers

       Fotó: Pazonyi Dóri

Fohász a sorshoz

Ó mindenek atyja, hallgasd meg szavaim,

E kérések alapján példásra alakítsd napjaim.

Nem kérek én sokat, csupán jó ember lehessek,

A tisztességes normáknak eleget tehessek.

Ne legyek oly’ szülő, ki rossz példát mutat,

Gyermekeinek nem alapozza meg az utat;

A boldog jövőbe, hogy gondjaik ne legyenek,

S mindent mire vágynak megtegyenek.

Ne legyek oly’ szülő, ki gyermekét lenézi,

Ki a konfliktusokat galád mód élvezve tetézi,

Ne legyek olyan, ki a párját megalázza,

S nyíltan bár mikor aljasan átrázza.

Azt akarom, hogy mindenki lássa,

Én vagyok az, ki a csatabárdot elássa.

Mert engem nem hitványságra neveltek,

Mindig mindenben a jó ösvényre tereltek.

Azt akarom, hogy érezzék, bennem bízhatnak,

Barátok, rokonok rám örökké számíthatnak.

Mert sok dologra tanított az élet már meg,

Például családod nem a vér határozza meg.