Sörvacsora

Avagy a spontán sörkóstoló

Este bevásárlókörútra indultunk a közeli supermarketbe , hogy főzhessünk valami kiadós finomat a hétvégén. Vettünk 2 kiló csirkemellet, tésztát, tejfölt, fűszereket... najó nem. Nem főzéshez vásároltunk, hanem az esti mókázásra spájzoltunk be. :)

Az italosztályon sétálgatva a söröcskéket nézegetve úgy elragadott az ismeretlen ízek iránti csábítás, hogy úgy döntöttem, beemelek pár sört a kosárba s letesztelem az ízvariációkat. Mivel a sörök manapság innovációs világcsúcsukat élik, egyik újdonság után adják ki a másikat - úgy döntöttem, kipróbálok pár ízt. :) Így választásom a Borsodi Friss Grapefruit-ra, a Soproni Démon Szilvára és Soproni körtére esett.

Sokak szerint (szerintem is ) az ilyesmi ízesített sörök helyett vegyünk szimpla üdítőt, vagy igyunk szörpös szódát, de azért a fíling a sörös doboz miatt mégis csak megvan. Oké hogy nem fér össze teljes mértékben a sör és a gyümölcsök, de néha napján hűtött állapotban jól tudnak esni.

Nos én ,,teljesen kísérleti szinten" vásároltam be, hogy aztán véleményt alkothassak a különböző sörfajtákról és ízvilágukról.

A borsodi grapefruitról; amit tényszerűen el tudok mondai, az az, hogy 2 % alkoholt tartalmaz- tehát nem a szesz hatás érvényesül az ízében, annál inkább a gyümölcs. Ez az a fajta ital, amit ha szomjas vagy, egyből lehajtasz. Nem volt egy igazán sörös élmény. Kinyitottam és szinte már lenn is volt...

Azonban a démon (4,7 % alkohol); annál inkább kifejtette démoni hatását, de ő sem a söríz miatt. Az első korty után maradandó élményként könyvelhetem el; sosem ittam még ennyire szörnyű utóízű ,,sört" (löttyöt), mintha valami odakozmált volna a nyelvemen és iszonyat kesernyés ízt produkált. Igen, volt valami enyhe szilvás ízvilága is, de az a keserű kozmált valami jobban érződik .. :D Egyébként nem olyan rossz. Sőt. Ahogy a doboz tartama fogy, már fel sem tűnik az a jegy, ami számomra idegesítő volt. Megszokták az ízlelőbimbóim és miután elfogyott, szívesen ittam volna még egy dobozzal.

A Soproni körtés (2 % alkohol) ízesítésű sör, vagy sörös ízesítésű körte igazi felüdülés volt a démonhoz képest - gyorsan löttyinthető üdítő hatás. :) Akár a grapefruit. Semmi rossz élmény, mintha tényleg gyümölcsös üdítőt ittam volna.
Ezek a kevés alkoholt tartalmazó gyümölcsös sörök csöppet sem keserűek - azoknak is ideális, akik ódzkodnak a söríztől, mert nem az az ízvilág érvényesül.

Tehát ha igazi sört akartok inni, akkor ne ízesített lötyiket vegyetek, hanem igazi söröket. :)

Még annyit elmondanék általánosságban a sörökről, hogy igazán jó befolyásuk vannak az egészségünkre. Vesemosó hatásuk közismert, így ha fel vagy fázva, kifejezetten tudom ajánlani, mivel az orvosok is azzal nyaggatnak ilyenkor, hogy igyál minél többet, hogy mossa ki a folyadék a bacikat. Nos igen, a sör az jól átmos. :)

Múlt és jelen

,,Jófajta" emberi szokásunk, hogy mindig szidjuk az aktuális dolgokat és visszasírjuk azt, ami volt. Viszont én személy szerint valóban örülnék neki, ha néhány erkölcsi és elvi dolog az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan működne.

Kapcsolatok terén kifejezetten erkölcsös, megbízható és hű társnak tartom magam. Földhözragadt monogám heteroszexuális vagyok. ( Ez de viccesen hangzik.. :D )
Ebből kiindulva rengeteg dolog sérti a fülem és bántja a szemem. 

Sajnos a mai világban igen kevés az, aki elmondja/elmondhatja magáról, hogy ő boldog őszinte komoly kapcsolatban él, mivel trendi lett az ágyról ágyra mászás és a szeretők tartása.

Könyörgöm, ez normális??
Ha csak egy hétre visszahoznák azokat az időket; - amikor a magukat kellető, ledér, könnyűvérű és hűtlen embereket kiközösítették meghurcolták, megalázták - komolyan mondom, a fél világ depresszióba halna bele. 

Ezek a cselekedetek egykor hatalmas ellenszenvet váltottak ki; megbélyegezték az illetőt és megszégyenítették, teljesen kitúrták a közösségből, s mi megy ma?! Teljesen normális, ha valaki megcsalja a párját; még őt kezdik sajnálni, hogy " igen jól tetted, mert biztos megérdemelte a párod."

Senki bele nem gondol a cselekedetei súlyosságába, s miért? Mert olyan társadalomban élünk, ahol az emberek le vannak butítva és követik az elfogadottnak mondott hülye példákat. Igen. Elfogadott. Mert manapság már többre nézik a hűtlenkedőket, mint azokat, akik mindent megtesznek a párjukért/családjukért, nekik a boldogságukért.
Fültanúja voltam, amikor egy vita alkalmával a feldúlt feleségnek, a szeretőt tartó férj azt reagálta, hogy ,,Ne nevezd k**vának a kedvesemet, ő nem az." S itt egy olyan némberről van szó, aki egy olyan családot szakított szét, ahol gyerekek is vannak. Arról nem is beszélve, hogy neki is férje és gyerekei vannak. Az ilyen nem r**anc? Akkor mi? Védeni kellene? :D Fájdalmas és érthetetlen dolgok ezek számomra.
Miért nem lehet úgy elintézni valamit, hogy azzal ne ártsanak 3. félnek? Vagy ha családról van szó, akkor sok félnek... Tisztább sor lenne ilyen esetben egy szakítás. De nekik úgyis mindig mindent megbocsátanak... 

Mostanában nagy divat lett az is, hogy a lányok saját magukat bélyegzik meg, szinte homlokukra írják, hogy ,, Mindenre kapható vagyok, akármikor akárkivel" a hasonló megnyilvánulásaikkal:

,,A tiltott gyümölcs édesebb". Aha.. :D Erre találtam egy nagyon jó pofa fotót, amin az szerepelt, hogy ,, A tiltott gyümölcs édesebb duma helyett kiírhatnátok azt is, hogy a foglalt f**z ízlik." XD

Nos, konklúzióként az én véleményem, hogy sokkal elítélendőbb a ribizliség és a hűtlenség, mint a piercing és a tetoválás.

 

Én és a Sin City

Ó igen, még nem is mondtam, de szerepeltem a Sin City-ben. Ahogy a plakáton is látható.

Pillanatok - Paca és aranyhal

Aki csak színében arany; egyénként Molly.

Pillanatok - Bioeper

Egyenesen Erdélyből, Nádasd mellől. Isteni volt.

Pillanatok - Kecske vonulás

Valójában nem a hátsójukat akartam megörökíteni, ám mire elővarázsoltam a táskám mélyéről a fotógépem, már nem a bamba kis pofijuk köszönt az arcomba, hanem...

Pillanatok - Öcsisajt

S a csodakékeszöld hatalmas szemei.

Tuti Forrócsoki recept

Ha már karácsony, akkor forrócsoki.

Keresgéltem a neten és jobbnál jobb forrócsoki recepteket találtam. Az egyik nagyon felkeltette az érdeklődésem, megosztom veletek is - hátha nem csak nekem, hanem nektek is beválik. ^^

Egy nagy és mély bögrének a negyedéig karikázzatok fel banánt, aminek a tetejére további pár szem epret vágjatok fel.
A gyümölcsöket öntsétek fel úgy tejjel, hogy majdnem tele legyen - ezt  követően turmixoljátok össze.
A tejes turmixhoz adjatok 5-6 teáskanálnyi kakaóport ( márka/ fajta ízlés szerint, nekem a Nesquik a kedvencem ) , majd rakjátok be pár percre a mikróba, hogy jó forró legyen.
S kész is. 

Húdemindjárt Karácsony

Lassan itt a tél és a karácsony; ezzel a fantasztikus képpel adom meg az alaphangulatot az elkövetkezendő két hónapnak. :)

Kép forrása: snowflakexmaslove.tumblr.com

Egy régi megható emlék

Annak-idején a Naplónak köszönhetően rengeteg érdekes emberrel és számtalan különleges szituációval találkoztam. Mostanában sokat nosztalgiázgatok arról, hogy merre is jártam, milyen témákban írtam cikkeket - s eszembe jutott az egyik legmegindítóbb délután, amit talán soha nem fogok elfelejteni.

Egy fárasztó nap végén a főszerkesztő megbízott engem és kolléganőm, hogy menjünk el a debreceni Klinikának a Gyermek Onkológiai intézetébe, mert a Remény a Leukémiás Gyermekekért alapítvány szervezésében tartottak egy értekezletet.

Nagy lélekerő kellett, hogy magabiztosan induljak el, mert a kórházakat nagyon nem szívlelem; sok rossz emlék köt hozzájuk -  jó-néhány szerettemtől kellett búcsút vennem a Klinikán, ezért ha arra járok, a szívem mindig összeszorul. Ám újságíróként határozottnak, érzelemmentesnek és teljesen magabiztosnak kell lenni - igen - kellene - csak a másik nagy dolog, amit a szívemen viselek, az a gyerekek sorsa. S az, hogy beteg gyerekek közé kellett menni, óriási kihívás volt számomra.

Megérkeztünk az épülethez; belépve a legnagyobb fokú sterilitás megőrzése érdekében kis kék zacskókat húztunk a cipőinkre, ezután felmentünk a beteg gyerekek részére kialakított játszószobába - mivel itt tartották a megbeszélést. A szobában jelen volt az alapítvány alapítója, egy ápolónő és két leukémiás kislány. Elég nehéz volt bármire is koncentrálni úgy, hogy közben nem tudtam másra figyelni, csak a két kislányra - a szívem teljesen összeszorult... Közben az alapítótól - akinek a nevére nem emlékszem - megtudtuk, hogy azért fogott bele az alapítványba, mert a kislánya szintén beteg volt és minden követ megakart mozgatni a gyógyulásáért - szerencsére ez sikerült neki - a kislánya meggyógyult. :)

Időközben megérkezett mindenki, megjöttek a szépségkirálynők is. Mindannyian libasorban sorakoztunk a fal mellett és hallgattuk az előadókat, amikor észre vettem, hogy az egyik kislány szakadatlanul engem néz. Rápillantottam és elmosolyodtam. 

Mire ő azt mondta az ápolónőnek: ,, Nézd, nekem ő tetszik a legjobban! "

Az ápolónő pedig mutatott a szépségkirálynőkre: ,, Őket nézd, hiszen ők szépségkirálynők. "

Erre a kislány annyit reagált, hogy: ,,Nem baj, nekem ő tetszik, ő a legszebb. "

Annyira, de annyira elérzékenyültem, el kellett fordulnom a fal felé, hogy ne lássa senki ahogy könnyek gyűltek a szemembe...

Alkeszcsokor

Avagy a nem kívánt meglepetés

Múlthéten egyik nap éppen barátnőmtől tekertem hazafele a Hatvan utcán. Jobbesetben nem kerózok arra, mivel sosincs ott dolgom – de a hétvégi esküvő miatt mindenfele akadt elintéznivalóm.
A Tescotól a Nagytemplomig kellett eljutnom és a legkönnyebben megejthető, legrövidebb távnak a Hatvan utcát véltem.

Nem szeretek az úton kempázni, ezért amikor csak tehetem, a járdán közlekedem – persze azt is akkor, ha éppen nincs ,,orrom hegyéig se látok el” tömeg, és nincs tele akkora kátyúkkal, amelyeket még a II. világháborúban is megirigyeltek volna.  Mert némely gödörről nem lehet eldönteni, hogy atombomba robbant e ott, vagy szimplán a rossz minőségre fogható képződmény.

Mindenesetre kerósként sehol sem jó közlekedni – ezt lehet már kiveséztem korábban – de a ,,fú de gyűlöllek” hierarchia sajnos ilyen pesszimista országban nem fog egyhamar eltörlődni. A gyalogos utálja a biciklist – a biciklis is a gyalogost. Az autós utálja a biciklist – a biciklis is az autóst. Természetesen az autós a gyalogost is utálja, amely érzelem kölcsönös. Tehát a piramis tetején a kocsi, alatta keró, alatta gyalogos.

Lényegben semmikor sem jó közlekedni sehol, mert mindig szid valaki, mindig beszól valaki.

Több bicikli út kellene, és megtaníttatni rendeltetésszerűen használni azokat – hiszen sokszor a banyatankos nyugdíjasok azt hiszik, hogy a kis gurulójuk feljogosítja őket arra, hogy bicilki úton közlekedjenek. Mi pedig, mint valami zombi apokalipszisben, szorgalmasan kerülgethetjük őket.

No de visszakanyarodva a témához, tekertem a Hatvan utcán felfele.

Egyszer csak kiszúrtam négy ,,jól szituált” úriembert, akik nagy hangoskodva mutogattak rám. Fényes nappal, suli időben, egy forgalmas utcaszakaszon – ők jó részegen vigadoztak és piszkálták a járókelőket.

Kifigyeltek engem és kiabáltak felém, miközben a járdán keresztbe sorfalat álltak széttárt karokkal – hogy ők megállítanak és leszednek a kerómról.

Ám mivel időm nem volt semmire, így egy alkeszbalhéra sem – egy jó éles kanyarral ráhajtottam a járda melletti fűre és szépen kikerültem őket.

Erre elkezdtek utánam kiabálni, hogy le kellett volna rúgják a fejem, akkor talán megálltam volna – meg hogy, el kellett volna kapják a kezem, hogy lecibáljanak.

Valószínűleg nem egy kávéra akartak meghívni…

Mit ne mondjak, az agyvizem rendesen felforrt, de az ilyen nem éppen beszámítható emberekkel jobb vigyázni és nagyívben elkerülni őket. Ezért is szoktam hasonló helyzetben – ha tehetem – átlavírozni a túloldali járdára.

Vers

Ne hidd el

A kép forrása: deviantart.net

A naivság az butaság, emberi ostobaság.

Előbb jön az udvariasság, majd a hazugság.

Megtaposnak, jól kihasználnak,

Meggyötörnek, majd tovább állnak.

Ne tárd ki szíved minden jött-mentnek,

Mert a hitványságra idegeid rámehetnek.

Azt hiszed barát, mindened odaadnád,

Majd jön a bántás, sok hamis vád.

Ne hidd el idegennek a rengeteg szépet,

Érdek vezeti sajnos; rég a balga népet.

Elvárja, hogy segíts, issza kedvességed,

Rövid időn belül mégis ő lesz ellenséged.

Mert nem fog többé téged barátnak nevezni,

Elhajít, és tovaáll új vizekre evezni.

Azt bántja; ki mellette van és szereti,

Rútul kibeszéli őt, amikor csak teheti.

Ezért inkább légy óvatos, féltsd magad,

Mert így talán szíved örökre ép marad.

Akkora kérdőjel, hogy a ház falát kiüti

Elővettem a legelső bejegyzésem , amiben egy igazán érdekes, de mégis valahol hétköznapi témát boncolgattam. Mivel sajnos már mindennapi az a bizonyos eset, ha egy családban hűtlenség csapja fel fejét.

Nos, ebben a témában új fejlemények alakultak, és durvább történések bontottak szárnyat.

Beleástam magam az események dús habjaiba, de valahogy nem tudtam megérteni a dolgok miértjét.
Így aki ezt a bejegyzést olvassa, szívesen fogadnám építő véleményét, hogy ő ezt a szituációt hogyan látja és mit cselekedne hasonló helyzetben.

Tehát adott az 5 tagú család, benne a hűtlen apával.

A mindennapok ugyan úgy zajlanak mint eddig - csak hogy, az egyik gyerek úgy dönt, megtart egy véletlen besikeredett babát. Ezzel nem is lett volna probléma, mivel a gyermekáldás és a családalapítás szép dolog. Az anya és az apa, eleinte ódzkodott, mivel sem a gyermeküknek sem a párjának nem volt megspórolt pénze, s ők maguk nem tudtak volna még egy éhes szájat etetni. Kikötötték, hogy ha megtudnak állni saját lábon, akkor semmi probléma, de az ő házukba még ne legyen baba.
Ám esett az úgy, hogy az apa első kijelentéseivel ellentétben elkezdett erősködni, hogy maradjon ott a gyereke - a párjával és a babával. Vagyis plusz két ember fixen.
Ami nem kívánt események lavina szerű gördülését váltotta ki.

Egy 3 szobás lakásban éltek 5-en. A szülők egy szobában, a kis szobában a nagyobbik gyerek és a két fiú együtt a 3. nagyszobában.
Vagyis akkor a 3. nagyszoba kell a babának és a szüleinek, a másik fiúnak pedig költöznie kell a szobából - s hova máshova? A kis szobába. S a nagyobbik gyereknek hiába nincs fizuja, az apa elvárja, hogy ő költözzön el onnan. Igen, költözzön, de hogy? Menjen élősködni valakin?
Ez vitákat szült és régi eltusolt feszültségeket hozott felszínre. Az apa hűtlensége, az hogy nem foglalkozott soha gyermekeivel, sem feleségével, s minden egyéb probléma előjött.
Az apa mégis önző módon, magát jó fényben tartva, csak annyit hajtott, hogy ez a nagyobbik gyerek milyen tiszteletlen, neki otthon semmibe nincs beleszólása, mert mindenkit csak irányítani akar.
Mondja ezt ő, aki az utcára is kipakolná a lányát, csak hogy az egyik gyerekének kedvezhessen.
Annak a gyerekének, aki a saját anyjára kezet emelet nem egyszer, aki minden mocskos jelzővel illette az egyetlen édesanyját és  mégis... mégis az ő érdekei vannak előtérbe helyezve. Annak a gyereknek, akit nem nevelt meg, hanem hagyta hogy úgy beszéljen és viselkedjen az anyjával, mint egy idegennel.
S most a nagyobbik gyerekre az van hánytorgatva, hogy ő tiszteletlen, amiért meg merte kérdezni az apját, hogy hogy képes ennyire nem törődni a többi a gyereke lelkével? Hogy hogy képes bántani a feleségét?
De az apa minden lényegi kérdésen átlépve, hajtva a maga igazát, hogy ő megsértett, a tisztelni-való a MINTA!  - a nagyobbik gyermekét állítja be rossz fényben.

Egy kis részlet a legérdekesebb párbeszédből:
-A: Csak akkor fordulsz hozzám ha pénz kell, amúgy leszarsz.
-Gy:Mert őszintén mikor lehet hozzád fordulni???
    Csak a horgászás meg a fészbúk érdekel!!! Akkor meg????
    Soha meg nem kérdezed, hogy mi van velem, hogy vagyok, hogy mi van a melóval???!! Csak azt hogy mikor költözök már el! Csak annyit lehet látni belőled ha otthon vagy hogy a gép előtt ülsz...  nem is ismersz engem, rólam ne írj semmit.

-A: Te is hogy beszélsz apáddal, azzal a hülye fa**fejjel.

-Gy: Mert te bármit megtehetsz a családoddal? Valamit valamiért, ha nem tisztelsz minket én minek tiszteljelek?
-A: Akkor ne tisztelj, tiszteletlen vagy.

-Gy: Mert őszintén milyen apai szerepet töltesz be??? Azt tisztelem aki megérdemli.

-A: Ahhoz semmi közöd nincs.

      Ja akkor nincs lányom? Akkor ha megtagadtál én is megtagadlak
-Gy: Na látod? Csak arról tudsz beszélni, hogy mikor költözök el....
    S szerinted legyen jó kedvem? Mikor nem lesz otthonom, hova mennem?? Ki vagyok túrva és legyek boldog???    Röhej amiket írsz!
    Tudod én csak arról beszélek, hogy néha elgondolkodhatnál azon, hogy hogy bánsz velünk... te meg már a kitagadásról beszélsz.  Gratulálok.. ezt mondom neked.. apai szerep és emberség.

Ennyi elég is a szaftos beszélgetésből.
Tehát a nagyobbik gyerek egy igazi apára, törődésre, szeretetre vágyna - egy igazi családra.
S akkor csak annyit érdemel, hogy kitagadják?

Ez nekem magas.. ha valaki ezt érti, akkor írja meg nekem a véleményét.

Vers

       Fotó: Pazonyi Dóri

Fohász a sorshoz

Ó mindenek atyja, hallgasd meg szavaim,

E kérések alapján példásra alakítsd napjaim.

Nem kérek én sokat, csupán jó ember lehessek,

A tisztességes normáknak eleget tehessek.

Ne legyek oly’ szülő, ki rossz példát mutat,

Gyermekeinek nem alapozza meg az utat;

A boldog jövőbe, hogy gondjaik ne legyenek,

S mindent mire vágynak megtegyenek.

Ne legyek oly’ szülő, ki gyermekét lenézi,

Ki a konfliktusokat galád mód élvezve tetézi,

Ne legyek olyan, ki a párját megalázza,

S nyíltan bár mikor aljasan átrázza.

Azt akarom, hogy mindenki lássa,

Én vagyok az, ki a csatabárdot elássa.

Mert engem nem hitványságra neveltek,

Mindig mindenben a jó ösvényre tereltek.

Azt akarom, hogy érezzék, bennem bízhatnak,

Barátok, rokonok rám örökké számíthatnak.

Mert sok dologra tanított az élet már meg,

Például családod nem a vér határozza meg.

Agyidegzsába magasiskolája

Amikor kiverik a biztosítékot

Jókedvű lassú léptekben közelítettem meg járgányom,  amikor hirtelen mögém toppant egy alak valami papírt  szorongatva. Először fel sem fogtam mit akar tőlem,  mikor éppen a lakatot szedem le a biciklimről, majd  rákezdett a csöppet sem kedves és enyhén fenyegetőző  mondandójára.

A következő párbeszéd hangzott el:
- Maga jó lenne ha elmenne innen, mert semmi joga  nincs ide leparkolni!
- Csókolom! Nyugodjon meg éppen menni készültem,  amúgy meg a közelben sehol sincs kerékpár tárolására alkalmatos hely.
- Engem az nem érdekel! Nem tudok magától beállni a  parkolóba! Nyissa már ki a szemét, ez egy rokkant  embereknek fenntartott hely.
- Igen kérem, látom, de nem hinném, hogy bárkit is  zavarna itt a kerékpárom úgy, hogy kb havonta egyszer  félórára idelakatolom.
- Maga ne parkoljon ide! Megyek a rendőrségre és  feljelentem, majd ők fogják akkor jól megbüntetni és  többet nem fog ide jönni!
- Könyörgöm! Mi a problémája? A kocsija a parkolóban  áll! Amúgy meg ön mögött áll egy kocsi  mozgáskorlátozott parkolási igazolvány nélkül -  inkább menjen és annak pattogjon, ne nekem!
- Én nem pattogok!
- Akkor ki kiabál velem fenn hangon rendőrséggel  fenyegetőzve?
- Akkor menjen maga rendőrségre és kérjen  biciklitárolót, engem nem érdekel.
- Csókolom, hát engem sem maga...

Az X jelöli a helyet ahonnan kijöttem, kis piros nudli a keróm, a kék

tégla az idős ember kocsija, a szürke pedig az áramelosztó szekrény. Csak, hogy értsétek.

A bicóm egyébként egy áramelosztó szekrénytől 5 cm-re  lévő elsőbbségadás kötelező táblához lakatoltam,  mivel a közelben tényleg sehol nincs egy kerékpár  lezárása alkalmatos tárgy sem. Igen, lehet nem  szabályos - de nem fogom hagyni, hogy ellopják az  egyetlen közlekedési lehetőségem. :)
Köszönöm Debrecen, hogy ennyi lehetőséget nyújtasz  kerékpárosaidnak, mind bicikli út mind lezárhatósági  lehetőség terén!
Az úriember egyébként onnan akart engem eltessékelni,  ahova kocsival nem is fért volna, csak akkor, ha  lelóg az úttestre a járművével.
Nem értettem egyáltalán, mire volt neki jó az, hogy  felnyomta az agyvizem és magát infarktus közeli  állapotba terelgette, mivel volt vagy 70 éves.

Köszönöm Istenem, hogy velem megtanították az iskolapadban a toleranciát, az empátiát és tisztességes jól  nevelt embert faragtak belőlem.

A gerinctelen

Mint emberi alfaj.

Az embereket többféle módon csoportosíthatjuk; koruk, nemük, vallásuk, hajszínük szerint, és még számtalan a végtelenségig sorolható tényező alapján.

Azonban egy régóta ismert kategória, az utóbbi időben veszélyes módon elszaporodott; ők nem mások, mint a gerinctelenek!

Gerinctelenek mindig is léteztek. A történelem folyamán számos esetben hallhattunk róluk, sőt, tanították tetteiket az iskolapadban.

Például ki ne hallott volna, az ajándéknak szánt trójai faló és a benne rejlő vérszomjas katonák esetéről? Vagy a tekintélyes személyekkel mérgező italt megitató barátokról? Vagy az egymással és a néppel könyörtelenül elbánó politikusokról?

Tehát ha belegondolunk, minden generációban fellelhető a gerinctelenség nyoma.

Azonban a 20. században vírusszerűen kezdett gyarapodni a csoportba tartozók létszáma.

Még nem tudni, hogy mily módon terjed; de kutatásaim alapján az érintés tűnik a legmegalapozottabbnak. Mivel az egy közösségbe tartozóknál, illetve a bizonyos társadalmi rétegekbe szülötteknél nagyobb számban figyelhetőek meg.

Nem kell megijedni!

Volt szerencsém néhány példányt közelebbről szemügyre venni, s tapasztalataimat megosztva - mások könnyebben tudnak majd a kór ellen védekezni, illetve magukat megkímélni a fertőzöttek okozta kellemetlenségektől.

A rájuk legjellemzőbb:

- Mindig mosolyognak rád.

- Bólogatós kutyus módjára mindent elfogadnak tőled.

- Szupernek, szinte már isteninek vagy beállítva általuk.

- Mindenben támogatnak.

- Feltűnően sokat kérdeznek, főleg magánjellegű témában.

- Rájuk mindig számíthatsz; kigondolsz valamit és ott teremnek.

Ezek mind szépnek és jónak hangzanak. Elsőre.

Mivel ezt a nagy pozitív bombát egyszerre kapod tőlük, apránként elszórva - rövid időn belül.

Aztán hirtelen minden megváltozik.

A fent felsoroltak élesen az ellentétükre válnak; fapofát és flegmázást kapsz, bármit mondasz az csak rossz lehet, utálnak, farcolnak rád, nem vagy jó semmire.

Ekkor jön a nagy csalódás, leesik a tantusz és összeáll benned minden. Igen. Át lettél verve.

Ám semmi sem ok nélkül történik, mindent ésszel csinálnak valami hátsó szándékkal. Ez táplálja őket. A cselekedet sor talán beleégett a szürkeállományukba.

Mindegyik egyedet más haszon hajt. Így jobb elővigyázatosnak lenni. Sosem lehet tudni, mire készülnek.

Amit tehetsz; kerüld az olyan embereket, akik hirtelen akarnak a legjobb barátaid lenni és a fenti pontok mindegyikét produkálják.

Amiről még könnyen felismerhetőek;

A gerinctelenek csoportokban mozogva közlekednek, illetve dekkolnak, általában a legkisebb csoport 3 főt számlál. A fertőzés előrehaladottságától függ, hogy milyen hamar tudd beilleszkedni a csoportjába. Magányosan sosem kóborolnak.

Miután az áldozatává válsz az egyiknek, legtöbbször az egész klán rád száll.

Tehát a túlzott nyájas burok többségében egy gerinctelent takar.

Óvakodj.

Kínzó ébredés

Azaz a reggeli torokfájás

Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy reggel kellemetlen torokfájásra eszmélt.

Velem nagyon ritkán esik meg, viszont miután a napokban ismételten erre az érzésre keltem, úgy döntöttem,utána nézek, mitől lehet ez - mitől alakul ki. Mivel ilyenkor az első gondoltam az, hogy egy fantasztikus torokgyulladást tettem magamévá - és már számolgatom, melyik gyógyszerre mennyit kell majd költenem.

S aztán mégis fél óra múlva, mintha mi sem történt volna. Volt torokfájás - nincs torokfájás. Egyszer csak elmúlik magától.

Ami okozhatja:

- Száraz levegő.

- Garatfertőzés.

- Étel, Ital.

- Reflux betegség.

Ha a levegő páratartalma a lakásban/szobánkban nem megfelelő, azt a szervezetünk napközben jelzi - például köhögéssel, sűrűn nehéz levegővétellel. A száraz levegő ellen léteznek párásító készülék, nedves/párás levegő ellen pedig a páramentesítő kütyü.

Amikor a fájdalom elmúlik, viszont látható a torkunkon a pirosság - valószínűsíthető, hogy enyhe garatfertőzésünk van. Ilyenkor az immunrendszerűnket kell erősíteni, az orvosnál 100x hallott rituális módszereket; C-vitamin, sok folyadék/tea, zöldség/gyümölcs.

Azt pedig csakis magunknak tudjuk kitapasztalni, hogy melyek azok az ételek és italok, amelyekre nem érzékeny a torkunk.

Gondolok itt a durvább textúrájú ételekre, illetve a brutál bubis üdítőkre.

S a torokfájás lehet előjele egy komolyabb betegségnek; a refluxnak. Ami nem más, mint a gyomorsav visszafolyása a nyelőcsőbe - s végül kimarhatja a torkot.

Én mindenesetre azt ajánlom, hogy amíg nem sűrűsödik a jelenség és tudjuk mitől van - igyekezzünk kezelni/korrigálni/kiiktatni a zavaró tényezőket az egészségünk érdekében - ha pedig félelmeink vannak, forduljunk orvoshoz.

De ne essünk abba a hibába, amibe én sokszor beleesek - sosem kell a legrosszabbra gondolni, és nem kell egyből orvoshoz szaladni, hogy reflux betegek vagyunk! :)

Értük bármit

Közellenség lettem, homlokomon kereszt,

Sorry, engem a becsület soha el nem ereszt.

Majd ha szeretteid bántják, megtudod,

Értük ha kell, a világot feldúlod. 

Egyszemélyes sereg

             Fotó: Pazonyi Dóri

Szólásszabadság van, azt mondják a népek,
A negatív kritikából soha mégsem kérnek.

Ha egyenesnek kéne lenni mindig visszalépnek,
De te igaz akarsz maradni, ezért lenéznek.

Megkérdezném tőlük, mégis mitől félnek?
A hallgatással talán örök békét remélnek.

De nem csinálnak mást, csak szítják a tüzet,
Szavakkal, a hátad mögött emelnek rád kezet.

Azt kapsz, amit adsz; megtanultuk már rég,
Rosszat ne nyújts soha, a jó meg sosem elég.

A gonoszsággal mégis szembe kell szállni,
Ha úgy kívánja, illik magunkért kiállni.

Egy hónapja két keréken

A hobbiból született elkötelezettség

Ha mondható egyáltalán a kerékpározás hobbinak. Erről a szóról mindig a szobájukban alkotó végtelenül türelmes kreatív emberkék jutnak eszembe.

Minden esetre én már lassan több mint egy hónapja kerékpáron jutok el mindenhova, aminek több oka van.

Általában eléggé alacsony szokott lenni a vérnyomásom, majdhogy nem az a két lábon járó zombi tipus, akinek a pulzusát vadászni kell. Erre mondta az orvosom, hogy újra sportolnom kellene valamit, mert attól ismét felerősödne a szívem és normálisan működne a vérkeringésem. Úgy voltam vele, hogy majd kitalálok valami hasznosat, addig meg kerózgatok.

Azonban a tél elmúltával arra jutottam, hogy mindennapi közlekedési eszközömmé teszem a biciklit. Ennek a legfőbb ürügye az volt, hogy nem akarok 7000 Ft-ot kiadni havonta arra, hogy bosszankodjak a tömegközlekedési eszközökön mások miatt és a fantasztikus Debreceni Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság miatt.

Hiszen nincs annál bosszantóbb, mikor sietne az ember iskolába vagy munkahelyre – késik a busz 20 percet, és amikor végre a megállóba gurul, nem fér fel rá. Ennél már csak az jobb mikor teljesen kimarad.

A buszon pedig sokszor nyomorogni kell, mint a kis szardíniák simulunk egymáshoz. Szagolni a sok igénytelen kellemetlen kéthetes bűzét, a koszos ruhájukhoz érni. S akkor a neveletlen, tiszteletlen – viselkedés kultúráról sosem hallott emberekről nem is beszélek.

Fotó: Pazonyi Dóri

Tehát felüdülés kempán utazni.

Gazdagabb vagyok 7000 Ft-tal és meg vagyok kímélve mindenféle kellemetlenségtől – sőt még jó hatása is van a szervezetre.

Ez alatt az egy hónap alatt rengeteget fejlődtek a lábizmaim. Meg is lepődtem, hiszen egy hónap nem sok idő, a legtöbb izomfejlődéshez legalább félév kell, hogy látványos is legyen.

A combom kezd úgy kinézni, mint egy sportember lábszerkezete – szép formás. Persze még korántsem tökéletes – de ami késik, nem múlik.

Ráadásul a környezetem is védem, nem bocsájtok ki vele káros anyagokat a levegőbe – így vigyázva a magam és mások egészségére.

Gondolom a jó időnek is köszönhető, hogy egyre több kerékpárossal szelem az utakat – illetve minden bizonnyal sokan szeretnének spórolni – mint én.

Elmúltál

Fotó: Pazonyi Dóri

Melléd álltam mindig,
Fogtam a kezed a bajban.


Vigasztaltalak végig,
Barát voltam jóban rosszban.


A szép idők mégis elszálltak,
Mintha nem is lettek volna.


A jó érzések elmúltak,
Mintha örökké be lenne borulva.


Menteném a menthetőt; nem tudom,
A folytonos könyörgést nagyon unom.


Eltűntél, kerülsz, mintha nem is léteznél,
S ha véletlen összefutunk, mintha lenéznél.


Tudod, utálhatsz indok nélkül,
Bár így szavadnak nincs súlya.


Sok ember nem ok nélkül kerül;
Mert már kétszínűséged unja.


Végre értem miért dobtál el,
Ki közel van, neked az kell.


S mivel sosem voltál Őszinte,
Könnyebben el leszel felejtve.

A hó nem jó

Legalábbis bizonyos helyzetekben, nagyon nem tudjuk szeretni

Reggel mikor húztam fel a csizmám, gyanakvón fürkésztem ki az ablakon, hogy vajon milyen körülményekkel kell szembenéznem az utcára lépve. Szerencsére közel sem uralkodtak a tegnapihoz hasonló állapotok. A házból kilépve a szokásos kép tárult elém; koszosan havas utak, letakarított és letakarítatlan járdák reguláris váltakozása.

Szélcsendben, az enyhén szálingózó pelyhek között sétálva – miközben arra ügyeltem, hogy hanyatt ne essek a hepehupásra kitaposott havon – észrevettem a buckákban erősen kirajzolódó cicamancsok nyomát, ami olyan volt, mint egy térkép. Igazi kalandos életük lehet ezeknek a jószágoknak a bejárt útvonalak alapján.

A Hun utcára érve feltűnt, hogy egy hókotró itt elhaladt egészen a Mikepércsi útig, mivel gondosan letakarított és enyhén homokkal leszórt volt. Ám a hó eltakarítási munkafolyamat mégsem mondható teljesen alaposnak, mivel az utcát tisztító jó munkások nem gondoltak arra, hogy nem mindenki autóval közlekedik.  Így minden hó a járdára került, azt járhatatlanná téve.

Egy idősebb nénike, káromkodások közepette a nála háromszor nagyobb lapáttal górta serényen, a portája előtt tornyosuló havat vissza az útra. Elmosolyodtam rajta, persze tudom, nem ez a megoldás – de én teljes mértékben megértettem őt. Az ember munkáját nem lehet így semmibe nézni.

Már majdnem az utam végére értem, amikor egy kerítés mögött lapuló kutyus próbált nekem rontva megugatni. De megakadályozta a hótól való undora vagy talán félelme. A háztól szaladt meg a kerítés irányába, de mikor egy eltakarítatlan részhez ért, ugrott egy nagyot, arrogánsan rám pillantott, majd visszakullogott a ház mellé. Elnevettem magam. S akkor észrevettem, hogy a gazdája végig a kapuban állt és tág, értetlen szemekkel figyelt engem. Valószínűleg bolondnak képzelt, hogy magamban nevetgélek.

Az első hópelyhes fotókat és montázst Pazonyi Dóri készítette. 

Kényeztető nap az AVON-nál

Hogy a tanácsadónők érezhessék, fontos és megbecsült tagjai a cégnek

Január 28-án került megrendezésre Debrecenben az 53as körzetszámmal rendelkező AVON székhelyen a tanácsadónőik számára egy wellness nap. S hogy én hogyan keveredtem el egy ilyen bennfentes eseményre?!

Barátnőm, Ibi (aki kozmetikusnak tanul) a hét elején lelkesen mesélte levélben, hogy az egyik kedves ismerőse látva azt, hogy mennyire ügyes – meghívta őt sminkesnek a szombaton tartandó AVON kényeztető napra. Eleinte óckodva kérte ki véleményem arról, hogy elvállalja e a felkérést, mivel pár hónapja szerezte meg sminkes oklevelét és  hasonló eseményen nem vett még részt. Természetesen bíztattam őt, mivel tehetséges és ezzel a nappal csak nyerhetett. Gyakorlatot, tapasztalatot és egy pozitív élményt, arról nem is beszélve, hogy az ilyen szakmabeli rendezvényeken nagy ismeretségre lehet szert tenni.

S kapva az alkalmon, felajánlottam Ibinek, hogy elmegyek fotókat készíteni; többek között róla munka közben és elkészített remekműveiről. Hiszen nincs jobb csalogató a leendő vendégei számára, mint referencia fotók az alkotásairól. Egy kép többet mond ezer szónál.

Reggel fél kilencre értünk a szalonhoz, ahol megismertem Ibi invitálóját, Adriennt és a nap szervezését kezdeményező Zsírosné Marikát. Marika egyébként a körzet vezető koordinátora.

Amikor beléptünk a helyiségbe, először elővett az ámulat, leesett az álam és kislányos csillogó szemekkel fürkésztem körbe. Egy igazi csajbarlang! Mindenhol sminkek; szemhéj festékek, szemhéj púderek, tusok, szempillaspirálok, alapozók, körömlakkok, korrektorok, rúzsok, szájfények, táskák, krémek, parfümök és még sorolhatnám. Tehát minden, amire egy igazi nőnek szüksége lehet.

Marika nagyon kedves volt és készséges, körbevezetett minket, megmutatott mindent, hogy mit hol találunk. S amikor meghallottuk a szavakat a szájából, hogy bármit használhatunk, amire szükségünk lehet – nagyra nyílt szemekkel, gyermeki sóvárgással kezdtünk el ácsorogni a szekrények előtt és nézni a millió szebbnél szebb, jobbnál jobb sminket – alig tudtunk választani abból a sok csodából.

Egy kisebb tárgyalóhoz hasonló szobában kapunk helyet, két manikűrös és egy másik sminkes lány mellett. Kezdésre, azaz kilenc órára teljesen előkészültünk, minden szükséges eszközt kipakoltunk a könnyed munkavégzés érdekében. Itt még segítettem Ibinek, utána megkezdődött a komoly munka… Egyébként a kényeztetésre érkező tanácsadónők választhattak a smink, a manikűr vagy parafinos kézápolás között.

Tovább >>

Nem minden arany, ami fénylik

Ne dőlj be minden kecsegtető ajánlatnak, csak ésszel...

Az utóbbi egy-két hónapban több olyan munkaajánlatot is kaptam, amikor a másik fél keresett meg. Sajnos, ha már valahol tudják az adatainkat és nem kezelik bizalmasan, olyanok kezébe kerülhet - akik nem éppen jó szándékú emberek.

Egy olyan esetet szeretnék kiemelni, ami annyira gyanús volt, hogy végül a gondolatát is elvettem annak, hogy személyes találkozóra kerüljön a sor.

Tavaly évvégén, az egyik közösségi portálon kaptam levelet egy "hölgytől". 

Megnéztem az adatlapját és az illető a levél küldése előtt regisztrálta magát - ami már alapjáraton elgondolkodtató.

A levél tartalma röviden pedig a következő:

,, Nagyon szimpatikus vagy, Wellness területén van vállalkozásom, jól szituált/megbízható/vezető ambícióval rendelkező/lelkiismeretes embereket keresünk meg, ha pénz kell és dolgoznál nálunk hívj fel."

Értem én az első benyomáson alapuló szimpátiát, de hogy lehetek én szimpatikus egy cégvezetőnek - régi kék hajas és agyon piercingezett fejű fotók alapján? Ugyanis az előző bejegyzésemben is említettem, amikor olyan frizurám és külsőm volt, felnőttektől kaptam meg, hogy soha nem fogok kelleni senkinek munkaerőként ilyen megjelenéssel.

Nem baj, felfogom nyitottságnak. Nem mindenki zárkózik el az extremitás elől.

Aztán, ha már a vállalkozását említi, miért nem írja a le a cége nevét? Vagy esetleg hivatkozásokat miért nem illesztett be, ahol olvashatok bővebben is a cégéről?

Utána meg elkezdi sorolni, hogy milyen embereket keres meg - honnan tudja, hogy jól szituált vagyok e? Illetve megbízható és vezető típus? Amikor még egy szót sem váltott velem.

Ám ezekre első olvasásra nem forogtam rá, hanem megörülve a lehetőségnek, egyből reagáltam. Mégpedig, hogy érdekelne a munka, elküldeném az önéletrajzom, hogy lássa, milyen tudással és tapasztalattal rendelkezem - milyen készségeim vannak. S érdeklődtem a munka mi-voltjáról, hogy milyen feladatokat kellene ellátnom.

Erre a "hölgy" felháborodva reagált, hogy aki munkát keres az minden lehetőséget megfog. Szinte támadó jelleggel nekem esett, hogy én ne kérdezgessek, hanem találkozzunk már másnap.

No, nekem itt vált nagyon gyanússá a dolog - nem érdekli az önéletrajzom? Nem válaszol a kérdéseimre? 

Illetve az adatlapján lakhelynek Budapest volt bejelölve - nekem ne mondja senki azt, hogy egy cégvezető átutazza a fél országot azért, hogy találkozzon egy személlyel, akiről semmit nem tud, csak a fotók alapján szimpatikusnak találta...

Arról nem is beszélve, hogy a 2. támadóbb jelegű levele dugig volt helyesírási hibával. Könyörgöm, engem ne nézzen madárnak senki.

Ha munkát ajánlanak neked, de semmit nem akarnak mondani róla, titokzatoskodnak és erőltetik a személyes találkozót - inkább felejtsd el, annyi rosszat hallani a mai világban, senkinek nem hiányzik a baj - légy óvatos.

Az első benyomás

Kaptam egy emailt, amely egy nyereményjátékra invitált. Írni kellett az első benyomásról gondolatokat, véleményt, saját kis sztorikat.
Szinte azonnal megszállt az ihlet és kreáltam egy rövidke szöveget, csak sajnos olyan ,,rövid" lett, hogy az 500 karakteres határt átléptem 1500-al. Így nem tudom részt vehetek e, mindenesetre itt megosztom az írást. :)

Ne ítélj elsőre

Láss a fal mögé

Az első benyomás valóban sokat számít, ez azonban kétoldali dolog. Nem elég az, hogy ápolt, üde, egészséges a megjelenésünk, nagyon számít az is, hogy a másik fél mennyire empatikus. Sokan egyből elítélünk, sztereotípiákat alkotunk. Én az iskolákban rendszeresen áldozata voltam sztereotip gondolkodásmóddal rendelkező diákoknak és tanároknak egyaránt.

Fiatalabb koromban engem is magával ragadott a lázadási vágy, a metal és rock zene. Derékig érő fekete hajam volt, amelyhez fekete ruhákat viseltem – amolyan gótikus stílusban. Alapvető volt számomra a külsőm ápolása. A hajam is azért tudott ilyen hosszúra nőni, mert rendszeresen kezeltem, nem csak kívül, hanem belül is odafigyeltem az egészségem megtartására. Vitaminokat szedtem, napi 3 liter vizet ittam, emellé rendszeresen ettem. A hajamat samponozás után mindig balzsamozta, először kimosós,- utána pedig ,,Ne mosd ki” balzsammal. Ezen kívül hetente pakolást tettem rá. Nélkülözhetetlen volt az arcápolás és egy jó smink. Tehát nagyon odafigyeltem, de hiába volt rendezett külsőm, amiatt, hogy fekete ruhát hordtam, az idegen emberek elsőre tartózkodtak tőlem és többnyire elítéltek. Azonban amikor valamilyen oknál fogva közelebb kerültek hozzám, ájuldoztak, hogy milyen kellemeset csalódtak bennem – hiszen egy értékes, vidám, kedves ember vagyok, aki szerethető nagyon!

Középiskola után, amikor elkezdtem az egyetemet, úgy éreztem ideje továbblépni és nem leragadni ennél a dühöngő, ,,fekete” korszaknál. Éles volt a váltás – platina szőke lettem és a hajamba kék tincseket rakattam. Természetesen továbbra is kinéztek, mert nem voltam egy átlagos külsejű lány a többi diákhoz hasonlóan. Az egyik tanárom ezt a fejemhez is vágta egyszer, szó szerint a következők hangoztak el a szájából:

,, Nézzetek rá, szőke/kék haj, piercingek – ki akarná őt így alkalmazni? Ki akarná őt fel venni dolgozni? Őszinte leszek, nekem is negatív volt a véleményem róla, azonban amikor láttam, hogy kitűnő tanuló és szorgalmas diák, rájöttem, hogy nem egy suhanc az utcáról.”

Mindig közvetlen, barátságos és szorgalmas diáklány voltam, az összes bizonyítványom kitűnő lett. Ám lehet az ember belül bármilyen, lehet ápolt és tiszta – ha egyéniséged van és stílusod – sajnos benne van a pakliban, hogy negatívan leszel leírva mások által.