Egy hónapja két keréken

A hobbiból született elkötelezettség

Ha mondható egyáltalán a kerékpározás hobbinak. Erről a szóról mindig a szobájukban alkotó végtelenül türelmes kreatív emberkék jutnak eszembe.

Minden esetre én már lassan több mint egy hónapja kerékpáron jutok el mindenhova, aminek több oka van.

Általában eléggé alacsony szokott lenni a vérnyomásom, majdhogy nem az a két lábon járó zombi tipus, akinek a pulzusát vadászni kell. Erre mondta az orvosom, hogy újra sportolnom kellene valamit, mert attól ismét felerősödne a szívem és normálisan működne a vérkeringésem. Úgy voltam vele, hogy majd kitalálok valami hasznosat, addig meg kerózgatok.

Azonban a tél elmúltával arra jutottam, hogy mindennapi közlekedési eszközömmé teszem a biciklit. Ennek a legfőbb ürügye az volt, hogy nem akarok 7000 Ft-ot kiadni havonta arra, hogy bosszankodjak a tömegközlekedési eszközökön mások miatt és a fantasztikus Debreceni Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság miatt.

Hiszen nincs annál bosszantóbb, mikor sietne az ember iskolába vagy munkahelyre – késik a busz 20 percet, és amikor végre a megállóba gurul, nem fér fel rá. Ennél már csak az jobb mikor teljesen kimarad.

A buszon pedig sokszor nyomorogni kell, mint a kis szardíniák simulunk egymáshoz. Szagolni a sok igénytelen kellemetlen kéthetes bűzét, a koszos ruhájukhoz érni. S akkor a neveletlen, tiszteletlen – viselkedés kultúráról sosem hallott emberekről nem is beszélek.

Fotó: Pazonyi Dóri

Tehát felüdülés kempán utazni.

Gazdagabb vagyok 7000 Ft-tal és meg vagyok kímélve mindenféle kellemetlenségtől – sőt még jó hatása is van a szervezetre.

Ez alatt az egy hónap alatt rengeteget fejlődtek a lábizmaim. Meg is lepődtem, hiszen egy hónap nem sok idő, a legtöbb izomfejlődéshez legalább félév kell, hogy látványos is legyen.

A combom kezd úgy kinézni, mint egy sportember lábszerkezete – szép formás. Persze még korántsem tökéletes – de ami késik, nem múlik.

Ráadásul a környezetem is védem, nem bocsájtok ki vele káros anyagokat a levegőbe – így vigyázva a magam és mások egészségére.

Gondolom a jó időnek is köszönhető, hogy egyre több kerékpárossal szelem az utakat – illetve minden bizonnyal sokan szeretnének spórolni – mint én.