Elmúltál

Fotó: Pazonyi Dóri

Melléd álltam mindig,
Fogtam a kezed a bajban.


Vigasztaltalak végig,
Barát voltam jóban rosszban.


A szép idők mégis elszálltak,
Mintha nem is lettek volna.


A jó érzések elmúltak,
Mintha örökké be lenne borulva.


Menteném a menthetőt; nem tudom,
A folytonos könyörgést nagyon unom.


Eltűntél, kerülsz, mintha nem is léteznél,
S ha véletlen összefutunk, mintha lenéznél.


Tudod, utálhatsz indok nélkül,
Bár így szavadnak nincs súlya.


Sok ember nem ok nélkül kerül;
Mert már kétszínűséged unja.


Végre értem miért dobtál el,
Ki közel van, neked az kell.


S mivel sosem voltál Őszinte,
Könnyebben el leszel felejtve.