Agyidegzsába magasiskolája

Amikor kiverik a biztosítékot

Jókedvű lassú léptekben közelítettem meg járgányom,  amikor hirtelen mögém toppant egy alak valami papírt  szorongatva. Először fel sem fogtam mit akar tőlem,  mikor éppen a lakatot szedem le a biciklimről, majd  rákezdett a csöppet sem kedves és enyhén fenyegetőző  mondandójára.

A következő párbeszéd hangzott el:
- Maga jó lenne ha elmenne innen, mert semmi joga  nincs ide leparkolni!
- Csókolom! Nyugodjon meg éppen menni készültem,  amúgy meg a közelben sehol sincs kerékpár tárolására alkalmatos hely.
- Engem az nem érdekel! Nem tudok magától beállni a  parkolóba! Nyissa már ki a szemét, ez egy rokkant  embereknek fenntartott hely.
- Igen kérem, látom, de nem hinném, hogy bárkit is  zavarna itt a kerékpárom úgy, hogy kb havonta egyszer  félórára idelakatolom.
- Maga ne parkoljon ide! Megyek a rendőrségre és  feljelentem, majd ők fogják akkor jól megbüntetni és  többet nem fog ide jönni!
- Könyörgöm! Mi a problémája? A kocsija a parkolóban  áll! Amúgy meg ön mögött áll egy kocsi  mozgáskorlátozott parkolási igazolvány nélkül -  inkább menjen és annak pattogjon, ne nekem!
- Én nem pattogok!
- Akkor ki kiabál velem fenn hangon rendőrséggel  fenyegetőzve?
- Akkor menjen maga rendőrségre és kérjen  biciklitárolót, engem nem érdekel.
- Csókolom, hát engem sem maga...

Az X jelöli a helyet ahonnan kijöttem, kis piros nudli a keróm, a kék

tégla az idős ember kocsija, a szürke pedig az áramelosztó szekrény. Csak, hogy értsétek.

A bicóm egyébként egy áramelosztó szekrénytől 5 cm-re  lévő elsőbbségadás kötelező táblához lakatoltam,  mivel a közelben tényleg sehol nincs egy kerékpár  lezárása alkalmatos tárgy sem. Igen, lehet nem  szabályos - de nem fogom hagyni, hogy ellopják az  egyetlen közlekedési lehetőségem. :)
Köszönöm Debrecen, hogy ennyi lehetőséget nyújtasz  kerékpárosaidnak, mind bicikli út mind lezárhatósági  lehetőség terén!
Az úriember egyébként onnan akart engem eltessékelni,  ahova kocsival nem is fért volna, csak akkor, ha  lelóg az úttestre a járművével.
Nem értettem egyáltalán, mire volt neki jó az, hogy  felnyomta az agyvizem és magát infarktus közeli  állapotba terelgette, mivel volt vagy 70 éves.

Köszönöm Istenem, hogy velem megtanították az iskolapadban a toleranciát, az empátiát és tisztességes jól  nevelt embert faragtak belőlem.