2011. szeptember 5., hétfő

Alantas árnyék



Szúrom a szemed, noha semmit nem csinálok.
Ha bántani próbálsz, magamért kiállok.

Nem tudod ki vagyok, mégis egyből elítélsz,
Csalfa lény vagy te, ki az igazságtól félsz.

Időd mint a tenger, de sorsod nem rendezed, 
Örömöd, mikor mások életébe márthatod kezed.

Árnyék vagy te, ki csupán háttérben ügyeskedsz,
S Gyáva, az ember színe elé sosem merészkedsz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése