A 100. bejegyzésem!

Mivel holnap december lesz, egy hangulatteremtő képet osztok meg veletek. :)

Na de kérem?!

Amikor meghallottam, hogy a rádióban külön műsort indítanak a biciklisek mocskolására, azt hittem a falnak megyek.

Kép forrása: google

Magyarországon lassan minden arról szól, hogy élből kell gyűlölni a drótszamáron közlekedőket. Természetesen ez sok esetben neveltetés kérdése is, ugyanis nem mindenki kezd el kiabálva szitkozódni az utcán másokra - azért - mert rossz kedve van és le kell vezesse valakin. Mi az már, hogy csak szimplán tekersz valamerre, meglát egy épelméjű gyalogos és amolyan korabeli rikkancs módon felkiált, hogy: ,, Vigyázat, idióta biciklis! "?! Tessék? Idióta? És ugyan miért? Mert egészséges fitt életmódot próbál folytatni? Vagy mert mondjuk spórol? Vagy mert nem akar efféle buta emberekkel tobzódni a buszon?
Mindenhonnan az folyik, hogy legyünk egészségesek, milyen eltunyultak a mai fiatalok, mozogjunk...
Ezzel éles ellentétben pedig egyes médiumok támogatják és lehozzák a sok negatív, hisztérikus, unatkozó ember nem-éppen releváns nyavalygását.
Mivel ezeknek az egyirányú szónoklatoknak sokszor tényleg nincs háttér tartalma, csak Julcsa néni szeretne nyilvánosan szitkozódni kicsit. Nem elég neki ha a szomszéd Mariskának elmondhatja, hogy: ,, Jahj te képzeld mi történt ma velem! Elütött egy biciklis! " -> Lefordítva, vagy elgurult mellette egy kerós, vagy éppen csengetett és Ő megijedt..
S ilyenkor jönnek a sokat hallott dumák, hogy: ,, Menjen az úton!" vagy ,, Tekerjen bicikliúton!".
Oh igen kedves Julcsa néni.. Maga kiküldené az útra a gyerekét?? Vagy az unokáját??
Amikor egyik sofőr őrültebb, mint a másik. Mert haragszanak egymásra, meg haragszanak a világra, meg úgy szimplán mindenkire.. ja meg ők is élből gyűlölik a kerósokat..
Mindenki egy pesszimista méregzsák! Ezt nevelte beléjük a média..
No de visszatérve az útra. Az utak szélei - ahol a kempásoknak tekerni kellene - egyszerűen kritikán aluli állapotban van. Kátyús, hiányos, tele van gödrökkel. Oh vagy az nem baj? Hajtsunk csak ott? Végül is mi történhetne? Csak szimplán felborulhatunk, eleshetünk, beeshetünk egy kocsi alá. Egy keróssal kevesebb...
A bicikli utakról pedig ne is beszéljünk. :) Alig van a városban, ami van az meg háborús járhatatlan állapotban és pont nem arra, amerre nekem kell közlekednem.
Annyira unalmas már ez a ,,hülye biciklisek" téma, de egyszerűen nem tudnak leszakadni az emberek róla. Folyamatos beszólogatás, káromkodás... csak éppen ezzel nem a biciklist, hanem saját magát minősítik. Főleg mikor gyerek mellett kezdenek produkciózni. Gratulálok kedves szülők. Csinálják csak. Neveljenek csak a gyerekeikből sötét és lusta antiszociális lényeket! Olyanokat, amilyenek saját maguk is.
Igen. Felhúz kicsit a dolog, de más örömére nem fogom abbahagyni a bringázást. Forrongjatok csak! :D

Hiszen igenis elférünk a járdán és előzékeny vagyok, kikerüllek! De bocsi, még nincs kedvem megmurdelni.

A takarító Nyúl!

Vagyis lapát bitorló. ^^ 

Egy kis mondóka Halloween -re.

Sikoly és borzongás,

Ez nem szellemjárás,

Brutális árzuhanás!

 

A raktár dübörög,

A másológép könyörög,

De a tök, csak röhög.

 

A macska hörög,

A denevér pörög,

Az ajtónál a zombi görög.

 

Vigye hát most, míg lehet!

Higgye el jobbat nem is tehet!

Ide készült: http://www.fullc.hu/sharp/webaruhaz.php?Helloween-ajanlat&open&id=813&kat=25&menu=w

Mióta nem írtam...

Rengeteg dolog megváltozott.

Eredményesen levizsgáztam a Gazdasági informatikus tanfolyamon, egy éves lett az oroszlánfejű törpenyulam, megnőtt a hajam ... ééééés....(dobpergés)... elhelyezkedtem! Végre lett munkám, oly hosszas és kiábrándító keresgélés után. :)

Szóval innen üzenem minden álláskeresőnek, hogy van remény! Legyetek kitartóak, álljatok mindenhez pozitívan, mert mindenkinek eljön az ideje.

Adios Muchos Amigos

Beautiful Sun and Clouds

Hosszú hosszú szünet után egy saját videómat szeretném megosztani veletek. :)

A csodatea

Engem is utolért a gyömbér őrület 

 

Miután az elmúlt hetekben sikeresen legyengült a szervezetem, és a létező összes nyavalyát összeszedtem; úgy döntöttem, hogy az orvos ajánlásán túl kipróbálok egy nagy-tömegek által istenített csodaszert - a gyömbért.
 

Eddig nem igazán találkoztam vele gyökér formájában, az íze is maximum az üdítőitalokból volt ismert. Viszont régóta rágják a fülem az ismerőseim, hogy próbáljam ki, használjam, egyem, igyam és akkor megerősödik az immunrendszerem, meggyógyulok. 

,, Majd hiszem, ha látom."

Nos, eljött az ideje, és beszereztem egy jó nagy darab gyömbért. Kinézetre olyan, mint egy mutáns krumpli, a belseje pedig kifejezetten a burgonyára hajaz. No-de nem a kinézete a lényeg, hanem hogy milyen az íze, mire képes.
Olvastam többféle receptet, amelyek közül a következőt próbáltam ki;
,, Fogj egy 7-8 cm-es gyömbér gubót. Hámozd meg vékonyan. Szeleteld fel karikákra. Tegyél fel egy liter vizet főni. Majd miután a víz felforrt, potyogtasd bele a karikákat és lassú tűzön, fedő alatt főzd 15 percig. Ezután zárd el és még hagyd a vízben ázni kb fél óráig."
Így kaptam egy tömény gyömbérlötyit, amit saját szájíz szerint lehet ízesíteni.
Kimertem egy bögrébe a gyömbérléből, tettem bele két kávéskanál mézet, és egy negyed citromot belefacsartam.
Belekortyoltam.
S rájöttem.
Hogy, ez nem finom. :D
Viszont annyira nem is szörnyű. Igazából olyan, mintha csililét szürcsölnél. Csípős. Különleges ízvilág.

Ám az egészségemért bármit megteszek, így az elkövetkezendő 1-2 hétben biztosan magamba erőszakolok pár liter gyömbér teát, hátha tényleg felvértezi az immunrendszerem. :)

Neveletlen nevelők 2.

Folytatva előző bejegyzésem;

A minap, amikor egy szűk járdára felfestett bicikliúton keróztam, sikerült összeakadnom egy ilyen díszpéldánnyal. Nem tudom feldolgozni, hogy ha egy szűk helyen sétálgat valaki - ráadásul a bicikli úton - miért kell pont középen haladnia? Nem egyszerűbb lenne magát is megkímélni a mindenféle kacskaringózástól/idegeskedéstől és a járda szélén mennie dolgára?

Szóval ott sétálgatott előttem.

Nem volt probléma, hiszen az ilyen esetekre szolgál jó célt a hűséges társ - a csengő.

Csengetek egyszer. Nem megy arrébb. Közeledem. Csengetek még egyszer. Nem mozdul. Mögé érek; még utoljára jól megnyomtam a csengőt. Erre sem mozdul.
Jó, ha ő nem mozdul - akkor kikerülöm - ha hozzáérek ha nem. ( Megfigyeltem és nem volt bedugva a füle, ráadásul egy környékbeli fazon.) 

Nagyon közel hozzá elsuhantam mellette; erre elkezdte szidni az anyukám, illetve a bunkó kerósokat.

Igen, biztosan én vagyok a bunkó, miután többszöri jelzés után sem volt képes legalább egy picit arrébb-mozdulni.

De ő is egy felnőtt, akit tisztelni kell, akire fel kell nézni.
S miért bosszant? Azért mert minden 3. ember ilyen.

 Elvárások azok folyamatosan vannak, de hogy egy kis pozitív példát mutasson, vagy viszonozza az elsőre megadandó feltétlen tiszteletet; az lehetetlen.

Neveletlen nevelők 1.

Avagy a megregulázandó felnőttek

Többször elgondolkoztam már azon, hogy miért van az a kényszer az emberekben - hogy amikor nem értenek valamihez, akkor is meg kell magyarázzák a dolgokat?! 

Speciel nem egy olyan személyt ismerek, aki szinte már felháborodik azon, ha nem mondhatja el a saját agyszüleményeit. Igen agyszüleményeit, mert mindig a valósággal ellentétes dolgokat pedzegetnek és próbálják beültetni a szürkeállományodba saját gondolataikat. 

Az egyik ilyen ismerősöm konkrétan 20 másik embernek próbált meggyőzőnek tűnő érvelésekkel beadni egy nemlétező dolgot; amit végül a 20fős társaságból egy szakmabeli cáfolt meg és támasztott alá. Ugyanis ő az adott témából diplomázott és tartott előadásokat.

A kedves buzgó ismerősöm pedig csak annyit reagált meghunyászkodva, hogy: ,,Jah, oké".

Vagyis, ha nincs ott a hozzáértő, akkor talán mindenki elhiszi a nagyot-mondó meséjét.
S mi a ledühítőbb az egészben? Az, hogy egy családos asszonyról van szó, aki - ha kérdezed - ha nem - beszél. S legtöbbször csak okoskodik. Mert egy idő után mindig rájössz, hogy valami nagyon nem stimmelt a mondandójával.

Folyton folyvást közbeszól akkor is, ha éppen te mással társalogsz. Beszél akkor is, ha figyelned kell valamire.  

Vagy éppen ha egy tőle magasabb titulussal rendelkező egyén előadást tart, vagy veled beszélget - ő ugyan nem maradhat ki semmiből és veled párhuzamosan kezd el szövegelni. 

Tiszteletlen? Igen. Bunkó? Igen. Érett bölcs felnőtt? Ezen elgondolkodnék.

De természetesen elvárja azt, hogy legyél vele tisztelettudó, mert ő idősebb tőled, ő már felnőtt.

Ha esetleg te próbálsz meg a szavába vágni - kiakad és rád förmed. Ha nem értesz vele egyet - felháborodik és kiabál, hogy te mindegy mit mondasz, így is úgyis csak neki lehet igaza!
Rá kéne felnézni? Tőle kéne példát venni? Inkább hagyjuk...

Ám nem csak az ismerőseim között akadnak ilyenek; az utcán valahogy több tobzódik belőlük, mint egy nagy társaságban. Minden 2. aki mellett elmész - egy neveletlen agyoniskolázott IQ betyár.

MiniSzerelem

A remény és szerelem,

Ami mindig kell nekem.

Átsegíti életem,

Már nincs bennem félelem.

A szenvedély mi lobban,

Nagy boldogsággá robban.

Mely felizzítja szívem,

S szétfeszíti testem.

Vers

                              Fotó: Pazonyi Dóri

Mintha celeb volnék

Komolyan mondom, el sem hiszem,
Egyeseknek ilyen izgis az életem?
Unalmas létüket az teszi boldoggá,
Hogy engem tesznek központi témává.

Jó, valahol jó érzés örömet okozni,
Úgy, hogy azért meg sem kell dolgozni.
S ezzel nem is lenne probléma, De...
Mire jó a hátam mögött alázni, He?
Közben meg jó-pofizni a szemembe?

Én, ha negatív véleménnyel vagyok,
Energiát feleslegesen nem pazarolok.
Ilyen alakokkal minek foglalkozzak?
Haszontalan rajtuk gondolkozzak?

Ezek, meg valahol pont ezt élvezik,
Ha nem smúzolhat rólad; éhezik.
Éhezik a lelke a célpont életére,
Hogy áskálódhasson benne, végre.

S a nagy igyekezetben, nem veszi észre, 
Hogy élete, saját keze által megy tönkre.
Elsiklik személyes boldogsága felett,
Mert a legfontosabb neki más léte lett.

Ó de nem csak más dolgait szidják,
A magukét szintén ki nem állhatják.
Töretlen mindenhol csak panaszkodnak,
Amikor tehetik szakadatlan nyavajognak.

Így hogyan is lehetnének vidám emberek?
Megállás nélkül ratyi dolgokról beszélnek.
Folyton-folyvást szövegelnek,melodrámáznak, 
De én tudom, hogy egyszer úgyis ráfáznak.

Mert ezek által bezárják a kapukat,
S egy ködös szobába szorítják magukat.
Bevonzanak mindenféle silány dolgot,
Mi lesz így ezekkel? Oh Mein Gott!

Pedig mindegyik lehetne igazán boldog,
Nem ilyen hitvány selejtes bulldog...
Igazgathatná jó útra saját kis sorsát,
Elfelejthetné minden utált társát.

Elégedetten örömteli élhetné napjait,
Ahelyett, hogy magának kreálja gondjait.
Szörnyű, hogy milyen utálatossá válik,
Keserű vínember lesz, ez már látszik.

Pedig megkönnyíthetnénk egymás dolgát,
Ha gerinces lenne nekem mondaná a baját.
Én meg csak megveregetném a vállát,
S Isten hírével adnám ki útját.

Vers

Lelki-terror

Szép és ép, de mindez látszat,
A külcsín tébolyító káprázat.
Üres szavak, hamis ígéretek,
Illúzió romboló fals tettek. 

Vakon bízni - durván megégni,
Senkinek nem kéne ezt megélni.
Mikor szíved őszintén kitárod,
S viszonzásul te is ezt várod,
Akkor lelked megvágod.

Mert lehetsz akármilyen jó,
A sors csupán mostoha folyó.
Mely olyan emberekhez sodor,
Kikben gonoszság honol.

Szívedbe marnak, lelkedbe tépnek,
Napról napra belülről felélnek.
Hiszen ezt józan ésszel ki bírja?
Mikor valaki jóságod birtokolja.
Önkényesen szadista-mód kihasználja,
Téged csak hitegetve; ő ezt imádja.

Viselkedésük tiszteletlen,
Őrjítő, megalázó és kegyetlen.
Miért azt bántják, ki nem érdemli?
Ki jót tesz azzal, ki őt szereti.

Ugyan mi ez, ha nem lelki-terror?
Mikor folyton a fájdalom korbácsol.
S lelked;
Akár szétmorzsolt szilánkok a fényben,
Szikráznak, mint csillagok vaksötétben.

                Fotók: Pazonyi Dóri