A csodatea

Engem is utolért a gyömbér őrület 

 

Miután az elmúlt hetekben sikeresen legyengült a szervezetem, és a létező összes nyavalyát összeszedtem; úgy döntöttem, hogy az orvos ajánlásán túl kipróbálok egy nagy-tömegek által istenített csodaszert - a gyömbért.
 

Eddig nem igazán találkoztam vele gyökér formájában, az íze is maximum az üdítőitalokból volt ismert. Viszont régóta rágják a fülem az ismerőseim, hogy próbáljam ki, használjam, egyem, igyam és akkor megerősödik az immunrendszerem, meggyógyulok. 

,, Majd hiszem, ha látom."

Nos, eljött az ideje, és beszereztem egy jó nagy darab gyömbért. Kinézetre olyan, mint egy mutáns krumpli, a belseje pedig kifejezetten a burgonyára hajaz. No-de nem a kinézete a lényeg, hanem hogy milyen az íze, mire képes.
Olvastam többféle receptet, amelyek közül a következőt próbáltam ki;
,, Fogj egy 7-8 cm-es gyömbér gubót. Hámozd meg vékonyan. Szeleteld fel karikákra. Tegyél fel egy liter vizet főni. Majd miután a víz felforrt, potyogtasd bele a karikákat és lassú tűzön, fedő alatt főzd 15 percig. Ezután zárd el és még hagyd a vízben ázni kb fél óráig."
Így kaptam egy tömény gyömbérlötyit, amit saját szájíz szerint lehet ízesíteni.
Kimertem egy bögrébe a gyömbérléből, tettem bele két kávéskanál mézet, és egy negyed citromot belefacsartam.
Belekortyoltam.
S rájöttem.
Hogy, ez nem finom. :D
Viszont annyira nem is szörnyű. Igazából olyan, mintha csililét szürcsölnél. Csípős. Különleges ízvilág.

Ám az egészségemért bármit megteszek, így az elkövetkezendő 1-2 hétben biztosan magamba erőszakolok pár liter gyömbér teát, hátha tényleg felvértezi az immunrendszerem. :)