Pillanatok - Paca és aranyhal

Aki csak színében arany; egyénként Molly.

Pillanatok - Bioeper

Egyenesen Erdélyből, Nádasd mellől. Isteni volt.

Pillanatok - Kecske vonulás

Valójában nem a hátsójukat akartam megörökíteni, ám mire elővarázsoltam a táskám mélyéről a fotógépem, már nem a bamba kis pofijuk köszönt az arcomba, hanem...

Pillanatok - Öcsisajt

S a csodakékeszöld hatalmas szemei.

Tuti Forrócsoki recept

Ha már karácsony, akkor forrócsoki.

Keresgéltem a neten és jobbnál jobb forrócsoki recepteket találtam. Az egyik nagyon felkeltette az érdeklődésem, megosztom veletek is - hátha nem csak nekem, hanem nektek is beválik. ^^

Egy nagy és mély bögrének a negyedéig karikázzatok fel banánt, aminek a tetejére további pár szem epret vágjatok fel.
A gyümölcsöket öntsétek fel úgy tejjel, hogy majdnem tele legyen - ezt  követően turmixoljátok össze.
A tejes turmixhoz adjatok 5-6 teáskanálnyi kakaóport ( márka/ fajta ízlés szerint, nekem a Nesquik a kedvencem ) , majd rakjátok be pár percre a mikróba, hogy jó forró legyen.
S kész is. 

Húdemindjárt Karácsony

Lassan itt a tél és a karácsony; ezzel a fantasztikus képpel adom meg az alaphangulatot az elkövetkezendő két hónapnak. :)

Kép forrása: snowflakexmaslove.tumblr.com

Egy régi megható emlék

Annak-idején a Naplónak köszönhetően rengeteg érdekes emberrel és számtalan különleges szituációval találkoztam. Mostanában sokat nosztalgiázgatok arról, hogy merre is jártam, milyen témákban írtam cikkeket - s eszembe jutott az egyik legmegindítóbb délután, amit talán soha nem fogok elfelejteni.

Egy fárasztó nap végén a főszerkesztő megbízott engem és kolléganőm, hogy menjünk el a debreceni Klinikának a Gyermek Onkológiai intézetébe, mert a Remény a Leukémiás Gyermekekért alapítvány szervezésében tartottak egy értekezletet.

Nagy lélekerő kellett, hogy magabiztosan induljak el, mert a kórházakat nagyon nem szívlelem; sok rossz emlék köt hozzájuk -  jó-néhány szerettemtől kellett búcsút vennem a Klinikán, ezért ha arra járok, a szívem mindig összeszorul. Ám újságíróként határozottnak, érzelemmentesnek és teljesen magabiztosnak kell lenni - igen - kellene - csak a másik nagy dolog, amit a szívemen viselek, az a gyerekek sorsa. S az, hogy beteg gyerekek közé kellett menni, óriási kihívás volt számomra.

Megérkeztünk az épülethez; belépve a legnagyobb fokú sterilitás megőrzése érdekében kis kék zacskókat húztunk a cipőinkre, ezután felmentünk a beteg gyerekek részére kialakított játszószobába - mivel itt tartották a megbeszélést. A szobában jelen volt az alapítvány alapítója, egy ápolónő és két leukémiás kislány. Elég nehéz volt bármire is koncentrálni úgy, hogy közben nem tudtam másra figyelni, csak a két kislányra - a szívem teljesen összeszorult... Közben az alapítótól - akinek a nevére nem emlékszem - megtudtuk, hogy azért fogott bele az alapítványba, mert a kislánya szintén beteg volt és minden követ megakart mozgatni a gyógyulásáért - szerencsére ez sikerült neki - a kislánya meggyógyult. :)

Időközben megérkezett mindenki, megjöttek a szépségkirálynők is. Mindannyian libasorban sorakoztunk a fal mellett és hallgattuk az előadókat, amikor észre vettem, hogy az egyik kislány szakadatlanul engem néz. Rápillantottam és elmosolyodtam. 

Mire ő azt mondta az ápolónőnek: ,, Nézd, nekem ő tetszik a legjobban! "

Az ápolónő pedig mutatott a szépségkirálynőkre: ,, Őket nézd, hiszen ők szépségkirálynők. "

Erre a kislány annyit reagált, hogy: ,,Nem baj, nekem ő tetszik, ő a legszebb. "

Annyira, de annyira elérzékenyültem, el kellett fordulnom a fal felé, hogy ne lássa senki ahogy könnyek gyűltek a szemembe...