A csodatea

Engem is utolért a gyömbér őrület 

 

Miután az elmúlt hetekben sikeresen legyengült a szervezetem, és a létező összes nyavalyát összeszedtem; úgy döntöttem, hogy az orvos ajánlásán túl kipróbálok egy nagy-tömegek által istenített csodaszert - a gyömbért.
 

Eddig nem igazán találkoztam vele gyökér formájában, az íze is maximum az üdítőitalokból volt ismert. Viszont régóta rágják a fülem az ismerőseim, hogy próbáljam ki, használjam, egyem, igyam és akkor megerősödik az immunrendszerem, meggyógyulok. 

,, Majd hiszem, ha látom."

Nos, eljött az ideje, és beszereztem egy jó nagy darab gyömbért. Kinézetre olyan, mint egy mutáns krumpli, a belseje pedig kifejezetten a burgonyára hajaz. No-de nem a kinézete a lényeg, hanem hogy milyen az íze, mire képes.
Olvastam többféle receptet, amelyek közül a következőt próbáltam ki;
,, Fogj egy 7-8 cm-es gyömbér gubót. Hámozd meg vékonyan. Szeleteld fel karikákra. Tegyél fel egy liter vizet főni. Majd miután a víz felforrt, potyogtasd bele a karikákat és lassú tűzön, fedő alatt főzd 15 percig. Ezután zárd el és még hagyd a vízben ázni kb fél óráig."
Így kaptam egy tömény gyömbérlötyit, amit saját szájíz szerint lehet ízesíteni.
Kimertem egy bögrébe a gyömbérléből, tettem bele két kávéskanál mézet, és egy negyed citromot belefacsartam.
Belekortyoltam.
S rájöttem.
Hogy, ez nem finom. :D
Viszont annyira nem is szörnyű. Igazából olyan, mintha csililét szürcsölnél. Csípős. Különleges ízvilág.

Ám az egészségemért bármit megteszek, így az elkövetkezendő 1-2 hétben biztosan magamba erőszakolok pár liter gyömbér teát, hátha tényleg felvértezi az immunrendszerem. :)

Neveletlen nevelők 2.

Folytatva előző bejegyzésem;

A minap, amikor egy szűk járdára felfestett bicikliúton keróztam, sikerült összeakadnom egy ilyen díszpéldánnyal. Nem tudom feldolgozni, hogy ha egy szűk helyen sétálgat valaki - ráadásul a bicikli úton - miért kell pont középen haladnia? Nem egyszerűbb lenne magát is megkímélni a mindenféle kacskaringózástól/idegeskedéstől és a járda szélén mennie dolgára?

Szóval ott sétálgatott előttem.

Nem volt probléma, hiszen az ilyen esetekre szolgál jó célt a hűséges társ - a csengő.

Csengetek egyszer. Nem megy arrébb. Közeledem. Csengetek még egyszer. Nem mozdul. Mögé érek; még utoljára jól megnyomtam a csengőt. Erre sem mozdul.
Jó, ha ő nem mozdul - akkor kikerülöm - ha hozzáérek ha nem. ( Megfigyeltem és nem volt bedugva a füle, ráadásul egy környékbeli fazon.) 

Nagyon közel hozzá elsuhantam mellette; erre elkezdte szidni az anyukám, illetve a bunkó kerósokat.

Igen, biztosan én vagyok a bunkó, miután többszöri jelzés után sem volt képes legalább egy picit arrébb-mozdulni.

De ő is egy felnőtt, akit tisztelni kell, akire fel kell nézni.
S miért bosszant? Azért mert minden 3. ember ilyen.

 Elvárások azok folyamatosan vannak, de hogy egy kis pozitív példát mutasson, vagy viszonozza az elsőre megadandó feltétlen tiszteletet; az lehetetlen.

Neveletlen nevelők 1.

Avagy a megregulázandó felnőttek

Többször elgondolkoztam már azon, hogy miért van az a kényszer az emberekben - hogy amikor nem értenek valamihez, akkor is meg kell magyarázzák a dolgokat?! 

Speciel nem egy olyan személyt ismerek, aki szinte már felháborodik azon, ha nem mondhatja el a saját agyszüleményeit. Igen agyszüleményeit, mert mindig a valósággal ellentétes dolgokat pedzegetnek és próbálják beültetni a szürkeállományodba saját gondolataikat. 

Az egyik ilyen ismerősöm konkrétan 20 másik embernek próbált meggyőzőnek tűnő érvelésekkel beadni egy nemlétező dolgot; amit végül a 20fős társaságból egy szakmabeli cáfolt meg és támasztott alá. Ugyanis ő az adott témából diplomázott és tartott előadásokat.

A kedves buzgó ismerősöm pedig csak annyit reagált meghunyászkodva, hogy: ,,Jah, oké".

Vagyis, ha nincs ott a hozzáértő, akkor talán mindenki elhiszi a nagyot-mondó meséjét.
S mi a ledühítőbb az egészben? Az, hogy egy családos asszonyról van szó, aki - ha kérdezed - ha nem - beszél. S legtöbbször csak okoskodik. Mert egy idő után mindig rájössz, hogy valami nagyon nem stimmelt a mondandójával.

Folyton folyvást közbeszól akkor is, ha éppen te mással társalogsz. Beszél akkor is, ha figyelned kell valamire.  

Vagy éppen ha egy tőle magasabb titulussal rendelkező egyén előadást tart, vagy veled beszélget - ő ugyan nem maradhat ki semmiből és veled párhuzamosan kezd el szövegelni. 

Tiszteletlen? Igen. Bunkó? Igen. Érett bölcs felnőtt? Ezen elgondolkodnék.

De természetesen elvárja azt, hogy legyél vele tisztelettudó, mert ő idősebb tőled, ő már felnőtt.

Ha esetleg te próbálsz meg a szavába vágni - kiakad és rád förmed. Ha nem értesz vele egyet - felháborodik és kiabál, hogy te mindegy mit mondasz, így is úgyis csak neki lehet igaza!
Rá kéne felnézni? Tőle kéne példát venni? Inkább hagyjuk...

Ám nem csak az ismerőseim között akadnak ilyenek; az utcán valahogy több tobzódik belőlük, mint egy nagy társaságban. Minden 2. aki mellett elmész - egy neveletlen agyoniskolázott IQ betyár.

MiniSzerelem

A remény és szerelem,

Ami mindig kell nekem.

Átsegíti életem,

Már nincs bennem félelem.

A szenvedély mi lobban,

Nagy boldogsággá robban.

Mely felizzítja szívem,

S szétfeszíti testem.