Minden nap ugyan az a történet,
Így csöppet sem könnyű az élet.
Naív vagyok, mert mindig elhiszem,
A sok szépet, amit mondasz nekem.
Küzdök, erős vagyok bírom még,
De bármikor rámszakadhat az ég.
Ott marsz, ahol a legjobban fáj,
Mégsem nyílik hangra ez a száj.
Mert ha fel is nyitom szemed,
Nem foghatom mindig a kezed.
Te pedig nem teszel a jobbért soha,
Ezért lesz az életed mindig mostoha.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése