A gerinctelen

Mint emberi alfaj.

Az embereket többféle módon csoportosíthatjuk; koruk, nemük, vallásuk, hajszínük szerint, és még számtalan a végtelenségig sorolható tényező alapján.

Azonban egy régóta ismert kategória, az utóbbi időben veszélyes módon elszaporodott; ők nem mások, mint a gerinctelenek!

Gerinctelenek mindig is léteztek. A történelem folyamán számos esetben hallhattunk róluk, sőt, tanították tetteiket az iskolapadban.

Például ki ne hallott volna, az ajándéknak szánt trójai faló és a benne rejlő vérszomjas katonák esetéről? Vagy a tekintélyes személyekkel mérgező italt megitató barátokról? Vagy az egymással és a néppel könyörtelenül elbánó politikusokról?

Tehát ha belegondolunk, minden generációban fellelhető a gerinctelenség nyoma.

Azonban a 20. században vírusszerűen kezdett gyarapodni a csoportba tartozók létszáma.

Még nem tudni, hogy mily módon terjed; de kutatásaim alapján az érintés tűnik a legmegalapozottabbnak. Mivel az egy közösségbe tartozóknál, illetve a bizonyos társadalmi rétegekbe szülötteknél nagyobb számban figyelhetőek meg.

Nem kell megijedni!

Volt szerencsém néhány példányt közelebbről szemügyre venni, s tapasztalataimat megosztva - mások könnyebben tudnak majd a kór ellen védekezni, illetve magukat megkímélni a fertőzöttek okozta kellemetlenségektől.

A rájuk legjellemzőbb:

- Mindig mosolyognak rád.

- Bólogatós kutyus módjára mindent elfogadnak tőled.

- Szupernek, szinte már isteninek vagy beállítva általuk.

- Mindenben támogatnak.

- Feltűnően sokat kérdeznek, főleg magánjellegű témában.

- Rájuk mindig számíthatsz; kigondolsz valamit és ott teremnek.

Ezek mind szépnek és jónak hangzanak. Elsőre.

Mivel ezt a nagy pozitív bombát egyszerre kapod tőlük, apránként elszórva - rövid időn belül.

Aztán hirtelen minden megváltozik.

A fent felsoroltak élesen az ellentétükre válnak; fapofát és flegmázást kapsz, bármit mondasz az csak rossz lehet, utálnak, farcolnak rád, nem vagy jó semmire.

Ekkor jön a nagy csalódás, leesik a tantusz és összeáll benned minden. Igen. Át lettél verve.

Ám semmi sem ok nélkül történik, mindent ésszel csinálnak valami hátsó szándékkal. Ez táplálja őket. A cselekedet sor talán beleégett a szürkeállományukba.

Mindegyik egyedet más haszon hajt. Így jobb elővigyázatosnak lenni. Sosem lehet tudni, mire készülnek.

Amit tehetsz; kerüld az olyan embereket, akik hirtelen akarnak a legjobb barátaid lenni és a fenti pontok mindegyikét produkálják.

Amiről még könnyen felismerhetőek;

A gerinctelenek csoportokban mozogva közlekednek, illetve dekkolnak, általában a legkisebb csoport 3 főt számlál. A fertőzés előrehaladottságától függ, hogy milyen hamar tudd beilleszkedni a csoportjába. Magányosan sosem kóborolnak.

Miután az áldozatává válsz az egyiknek, legtöbbször az egész klán rád száll.

Tehát a túlzott nyájas burok többségében egy gerinctelent takar.

Óvakodj.

Kínzó ébredés

Azaz a reggeli torokfájás

Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy reggel kellemetlen torokfájásra eszmélt.

Velem nagyon ritkán esik meg, viszont miután a napokban ismételten erre az érzésre keltem, úgy döntöttem,utána nézek, mitől lehet ez - mitől alakul ki. Mivel ilyenkor az első gondoltam az, hogy egy fantasztikus torokgyulladást tettem magamévá - és már számolgatom, melyik gyógyszerre mennyit kell majd költenem.

S aztán mégis fél óra múlva, mintha mi sem történt volna. Volt torokfájás - nincs torokfájás. Egyszer csak elmúlik magától.

Ami okozhatja:

- Száraz levegő.

- Garatfertőzés.

- Étel, Ital.

- Reflux betegség.

Ha a levegő páratartalma a lakásban/szobánkban nem megfelelő, azt a szervezetünk napközben jelzi - például köhögéssel, sűrűn nehéz levegővétellel. A száraz levegő ellen léteznek párásító készülék, nedves/párás levegő ellen pedig a páramentesítő kütyü.

Amikor a fájdalom elmúlik, viszont látható a torkunkon a pirosság - valószínűsíthető, hogy enyhe garatfertőzésünk van. Ilyenkor az immunrendszerűnket kell erősíteni, az orvosnál 100x hallott rituális módszereket; C-vitamin, sok folyadék/tea, zöldség/gyümölcs.

Azt pedig csakis magunknak tudjuk kitapasztalni, hogy melyek azok az ételek és italok, amelyekre nem érzékeny a torkunk.

Gondolok itt a durvább textúrájú ételekre, illetve a brutál bubis üdítőkre.

S a torokfájás lehet előjele egy komolyabb betegségnek; a refluxnak. Ami nem más, mint a gyomorsav visszafolyása a nyelőcsőbe - s végül kimarhatja a torkot.

Én mindenesetre azt ajánlom, hogy amíg nem sűrűsödik a jelenség és tudjuk mitől van - igyekezzünk kezelni/korrigálni/kiiktatni a zavaró tényezőket az egészségünk érdekében - ha pedig félelmeink vannak, forduljunk orvoshoz.

De ne essünk abba a hibába, amibe én sokszor beleesek - sosem kell a legrosszabbra gondolni, és nem kell egyből orvoshoz szaladni, hogy reflux betegek vagyunk! :)

Értük bármit

Közellenség lettem, homlokomon kereszt,

Sorry, engem a becsület soha el nem ereszt.

Majd ha szeretteid bántják, megtudod,

Értük ha kell, a világot feldúlod. 

Egyszemélyes sereg

             Fotó: Pazonyi Dóri

Szólásszabadság van, azt mondják a népek,
A negatív kritikából soha mégsem kérnek.

Ha egyenesnek kéne lenni mindig visszalépnek,
De te igaz akarsz maradni, ezért lenéznek.

Megkérdezném tőlük, mégis mitől félnek?
A hallgatással talán örök békét remélnek.

De nem csinálnak mást, csak szítják a tüzet,
Szavakkal, a hátad mögött emelnek rád kezet.

Azt kapsz, amit adsz; megtanultuk már rég,
Rosszat ne nyújts soha, a jó meg sosem elég.

A gonoszsággal mégis szembe kell szállni,
Ha úgy kívánja, illik magunkért kiállni.

Egy hónapja két keréken

A hobbiból született elkötelezettség

Ha mondható egyáltalán a kerékpározás hobbinak. Erről a szóról mindig a szobájukban alkotó végtelenül türelmes kreatív emberkék jutnak eszembe.

Minden esetre én már lassan több mint egy hónapja kerékpáron jutok el mindenhova, aminek több oka van.

Általában eléggé alacsony szokott lenni a vérnyomásom, majdhogy nem az a két lábon járó zombi tipus, akinek a pulzusát vadászni kell. Erre mondta az orvosom, hogy újra sportolnom kellene valamit, mert attól ismét felerősödne a szívem és normálisan működne a vérkeringésem. Úgy voltam vele, hogy majd kitalálok valami hasznosat, addig meg kerózgatok.

Azonban a tél elmúltával arra jutottam, hogy mindennapi közlekedési eszközömmé teszem a biciklit. Ennek a legfőbb ürügye az volt, hogy nem akarok 7000 Ft-ot kiadni havonta arra, hogy bosszankodjak a tömegközlekedési eszközökön mások miatt és a fantasztikus Debreceni Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság miatt.

Hiszen nincs annál bosszantóbb, mikor sietne az ember iskolába vagy munkahelyre – késik a busz 20 percet, és amikor végre a megállóba gurul, nem fér fel rá. Ennél már csak az jobb mikor teljesen kimarad.

A buszon pedig sokszor nyomorogni kell, mint a kis szardíniák simulunk egymáshoz. Szagolni a sok igénytelen kellemetlen kéthetes bűzét, a koszos ruhájukhoz érni. S akkor a neveletlen, tiszteletlen – viselkedés kultúráról sosem hallott emberekről nem is beszélek.

Fotó: Pazonyi Dóri

Tehát felüdülés kempán utazni.

Gazdagabb vagyok 7000 Ft-tal és meg vagyok kímélve mindenféle kellemetlenségtől – sőt még jó hatása is van a szervezetre.

Ez alatt az egy hónap alatt rengeteget fejlődtek a lábizmaim. Meg is lepődtem, hiszen egy hónap nem sok idő, a legtöbb izomfejlődéshez legalább félév kell, hogy látványos is legyen.

A combom kezd úgy kinézni, mint egy sportember lábszerkezete – szép formás. Persze még korántsem tökéletes – de ami késik, nem múlik.

Ráadásul a környezetem is védem, nem bocsájtok ki vele káros anyagokat a levegőbe – így vigyázva a magam és mások egészségére.

Gondolom a jó időnek is köszönhető, hogy egyre több kerékpárossal szelem az utakat – illetve minden bizonnyal sokan szeretnének spórolni – mint én.