Törés pont
Küzdeni nap, mint nap, hogy észre se vegyen,
Hogy könnyedtől szempillája se rezzenjen,
Eldobni a múltat és minden bánatot,
Azért, hogy gőgösen lerúgjon minden látszatot.
Mert lehetsz te mártír és kergetheted a szekeret,
Ő úgysem kéri a becses kiváltságos szerepet.
Ilyen az ember, ilyen fajta,
Akkor sír, mikor nyakig bajba',
De mikor kesereg igazán?
Ha öröm honol háza táján.
Nem jó, ha fehér, nem jó, ha fekete,
Hogy mire vágyik? Sose találod ki te...
Még tán ő sem tudja mi volna jó,
Addig marad a sok parancsszó.
Gyere ide - menj innen, akarlak - vagy mégsem,
Ép lélek így nem tud haladni se hogysem!
A szív az örömöt szomjazza,
Magabiztosságot óhajtja.
Ölelést akar a test és csókot a száj,
De már semmire nem elég a báj...
